Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Nyerges Gábor Ádám: Ne légy kedves; Elfordítod; Szakadjon; Könnyebben költözik: versek

Indulhatnánk már lassacskán haza. Akár a köd, elmúlt az éjszaka. Ólmos hajnali fényben álldogáltak, szél simogatta a píneákat.

13. A barbárok támadása

Az ellenség kora este támadta meg a várost, alkonyadott, a homály sunyi árnyai fölött, sűrű rajokban riadóztak a varjak, minden zajt elnyomott a ßlsüketitö, iszonyú károgás.

Azt se tudtuk hol vagyunk, melyik korban, mindenesetre megszólaltak az ágyúk és az ideges varjak azonnal elhúztak délre. Csörömpölve törtek be az ablakok és az égen világítottak a kíváncsi rakéták. A herceg összetrombitálta a lakosságot a piactérre és közölte tizenhat évtől hetven évig minden férfi azonnal ragadjon fegyvert és csatlakozzon a sereghez. Ó csapatai élén kivonul a város elé, a síkra, pillanatnyilag ugyanis nem vagyunk felkészülve egy hosszabb ostromra, a városfalak állapota is eléggé aggasztó.

Közben égő nyilak repültek el a fejük fölött, a külvárosi tetők azonnal lángra is kaptak.

Az esztelen fényben reménytelennek tűnt minden ellenállás. Azt se tudták kik a támadók, miért támadtak meg hadüzenet nélkül?

Mit akarnak? „Nyilván felperzselni, kifosztani a várost - dünnyögte egy csontsovány öregember -, leöldösni az ellenállókat, láncra fűzve hurcolni el az élőket, a déli rabszolgapiacokra. Mit is akarhatnának egyebet a barbárok?"

Csikorogva tárult ki a nagykapu és hadaink kivonultak a síkra, vállalva az eleve reménytelennek tűnő küzdelmet. Nyolc óra volt.

14. A folytatódó rémálom

Az idegen hordák természetesen szétszórják a herceg elpuhult, harctól elszokott seregét, levágják a herceget is, fejét póznán hordozzák körül a piactéren, mert természetesen betörnek