Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Balázs Géza: Pestiesen szólva: Az igazi pesti nyelv
Nehogy már a Lánchíd folyjon a Duna alatt Újabb szólástípus, amely a másik ember figyelmeztetését szolgálja: Nehogy már a befőtt rakja el a nagymamát; Nehogy már a Lánchíd folyjon a Duna alatt; Nehogy már a bogyó egye meg a madarat; Nehogy már a cigi szívja az embert; Nehogy már a cipő húzza fel az embert; Nehogy már a csörgő rázza a gyereket; Nehogy már a fa tekeredjen a kígyóra; Nehogy már a fagyi visszanyaljon; Nehogy már a farok rázza a kutyát; Nehogy már a kakukkból jöjjön ki az óra; Nehogy már a ketrec rázza a majmot (= lehetetlenség, hogy ez megtörténjen). Munkásszólások A városi folklór (új és kicsavart szólások-mondások, közmondások, különféle - többnyire pajzán, sőt obszcén rímek) éltető közege a városi nép, különösen a hagyományos munkáskerületek lakossága. Ide tartoznak a szakmák tréfás megnevezései: ampercsősz, kábelgyík, kóboráram-kereső, szikracsősz (autóvillamossági műszerész), kittnyaló (autófényező), lemezlovas, pléhharkály (karosszérialakatos), olajbúvár, olajpatkány (autószerelő). Vannak jellemzően kőbányai vagy angyalföldi szólások. Kőbányai „kikezdés" például ez: Anyáztál? Nem? Akkor én hazudok? Vagy az a szólásmondás: Kőbányán könnyen bele lehet szaladni egy kóbor pofonba. Különösen virult a munkáskerületek folklórja a rendszerváltozásig (1990). Ebből az időszakból, Angyalföldről, két szakmunkásképző iskolából származnak a következő (többnyire a nyers erőszakot hangsúlyozó) szólások, rigmusok: Beépítek egyet, hogy nem győzöd lebontani; Deltás vagy, mint a kólásüveg; Ha melléd ütök, megkékül a levegő; Ki a Duna vizét issza, az a saját vizét issza vissza; Kiszedem a szádból a bélést; Megszívtad, mint a torkos borz; Ne háborogj, nem vagy te tenger; Ne nézzél, kérdezzél!; Szóltál valamit, vagy csak a szél lengette a pofádat; Úgy megütlek, hogy a fogaid körmérkőzést játszanak a bennmaradásért. Pajzán énekek: Reggel alma, este alma, ettől nő a kebled halma; „Megjártam én Pestet-Budát...". Munkarigmus: Nekiálltam ész nélkül, falat húzni mész nélkül; Egy kis malter, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész; Itt egy lyuk - sajnáljuk. Tréfás versezetek: Ha fáj a lába, a BKV ingyen amputálja; Olyat beverek, hogy fogad kipereg; Nem számít, majd a mentő elszállít; Nicsak, nicsak, hátában egy bicsak, nem is bicsak, hanem véső, elmenekülni már késő; Még egy ilyen versike, s beváglak a tepsibe. Kínrím: Az utcában jön egy Zil, vigyázz, mert még elgázil (Zil - szovjet teherautó-márka). Tréfás közlekedési sírfeliratok: Benzinkútnál szivarozva felszállt, de még nem tért vissza; Itt nyugszik a Jakab Antal, fára mászott a Trabanttal; Az van írva e fejfára: Mielőtt kiszállsz, nézzél hátra; A gyümölcsöt úgy szerette, hogy autóstul ment fel érte; Háttal ment a forgalomnak Nagy Zsiga, nem szembe, azt sem látta, hogy jut a mennybe; Kivilágítatlanul tolta egy este kerékpárját Szász Szepi, most az örök világosság fényeskedik neki; Itt nyugszik Kelemen Tódor, átment a busz előtt jókor; Itt nyugszik x. y.: Lakásra gyűjtött, nem evett, csak kását, most aztán meglelte az öröklakását. A focirigmusok gazdag tárházából: Tiszán innen, Dunán túl / Fradi-Dózsa 3:0; Falu végén van egy WC, oda jár az FTC, de a Fradi illemtudó, nesze, Dózsa, itt a klotyó; Szeretem a sört, bort, pálinkát meg a Fradikát. Firkálások a gödöllői HÉV-en Az 1980-as évek elején még egyetemistaként összegyűjtöttem és megjelentettem a gödöllői (cinkotai, kerepesi, csömöri) HÉV műbőr ülésein található firkálásokat 104
