Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Vasy Géza: Az égig érő fa: Kormos István pályaképéhez

Végül egy olyan szöveget említek, amely névtelenül jelent meg. Ismeretes, hogy a két gyöngyszem-sorozat Kormos István ötlete, s haláláig ő szerkesztette azokat. A világirodalom gyöngyszemei között jelentek meg Robert Burns válogatott versei. Kormos, aki már egy 1952-es Burns-kötet társszerkesztője volt Kéry Lászlóval, ezt az újabb kiadványt egymaga válogatta, így nem lehetett a szerkesztője is. Ebben a minőségben a kiváló műfordító, Réz Ádám neve olvasható a kolofonban. A kis kötet végén egy háromoldalas életrajzi vázlat van, majd szómagyarázatok következnek. Ezek szerzői nincsenek megnevezve, de nyilvánvaló, hogy vagy Kormos vagy Réz Ádám tollából származnak, illetve meg is osztozhattak a feladatokon. A kötet nyolcezer példányban jelent meg, feltehetően 1955-ben. A tömör pályakép hitelesen igazítja el olvasóit.

Kormos István az ötvenes évek első felében korai verses meséit részben átdolgozta. Egyre jelentősebb műfordítói munkát végzett. Szerkesztőként haláláig számos lektori, szerkesztői jelentést írt, ezeket azonban a monográfia készítése közben hiába kerestem. Fő műve ezekből az évekből egyértelműen a Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, amely 1956-ban Szántó Piroska rajzaival húszezer példányban jelent meg, s ezt a mai napig újabb kiadások követik, hiszen a gyermekirodalom klasszikusává vált két folytatásával együtt.

Elfeledett írások

Az erdő

Bagoly huhog, zúg a lomb, lebeg egy kis felhő, fák tövében gomba nő, uraké az erdő.

Lombja, dombja uraké, bokra, fészke, fája, kirándidók elibe áll a tilos-tábla.

Áll a kastély hegyesen, tündököl a tornya, gazdája meg fegyverét vállára csatolja.

Unalmában vadászgat, nyálra, szelíd őzre, vígan lopja a napot az erdőn időzve.

Szegény asszony rozsét szed rongyos batyujába, sírva hordja hazáig, belegörbül háta.

77