Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Mózes Huba: Elfut, búvik a kedv: Dsida Jenő elveszettnek hitt színpadi mesejátéka
nincs, aki úgy kívánna felderítni téged, mint én, kicsiny szolgád, királyom, és úgy szeretné kacagásra nyitni keserű szádat, könnyes szemedet. KIRÁLY Az én szemem, szám többé nem nevet. UDVARI BOLOND Immáron, jaj, kérdezni sem merem: hogyan történt? Még mélyebbre verem a tőrt szívedbe, attól félek én. KIRÁLY Ily bús király nincs több a földtekén. E tompa gyászt, e roppant bánatot, e fekete színt te is láthatod: mély gyászban áll királyi váram orma, elnémult tánc, zene, vitézi torna, nem zeng egyéb, csupán ha ráncba gyűrt vén pásztorkézben felrikolt a kürt, palástunknak sötét a szövete s minden paripánk hollófekete, mint halottas kocsik előtt a gyász-ló, a város csupa nagy fekete zászló és minden templomon sötét kereszt... UDVARI BOLOND Úgy van, jó Uram, én is látom ezt. KIRÁLY Két éve már, hogy szőke kisfiam rabló kezek közt eltűnt, odavan s vele kialudt szemem drága fénye, sírba hanyatlott országom reménye. UDVARI BOLOND Akiknek szíve mindig érted dobban, azért hívtak, hogy felvidítsalak. Már három hete élek udvarodban, de minden mókám zavaros salak serlegedben, nem szőlő tiszta nedve, melytől megjönne szíved régi kedve. Azért ha tréfa, móka mit se használ - hadd legyek több a léhűtő pimasznál, akinek semmi célja-haszna nincs -, lelked ajtaján nyíljék a kilincs, törd fel rajta a nehéz lakatot s bocsásd ki a sok bús gondolatot; én is kitárom lelkem ajtaját, bánatod fele lépjen rajta át s meglásd, e módszer majd sikert arat: szívedben így csak fél bánat marad.
