Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Staar Gyula: Simonyi Károly veszít
ségére volt kiváló íráskészsége és a minden új iránt fogékony szemléletmódja. Talán lehetek elfogult: szakkönyvein kívül számomra legemlékezetesebb könyvei a Túl az atomfizikán (Gondolat Kiadó, Budapest, 1961), a Jövőnk az Univerzum (Magvető, Budapest, 1969) és A marslakók érkezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000) voltak. Marx György 1956-tól élete végéig nagyhatású főszerkesztője volt a hazai fizikustársadalom folyóiratának, a Fizikai Szemlének. Geszti P. Ottó (1922-1985) gépészmérnök. 1957-től lett a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, előtte 1949-1953 között a Mátravidéki Erőmű főmérnöke volt. 1959-től tanszék- vezető egyetemi tanár, 1967 és 1973 között a Villamosmérnöki Kar dékánja. 1971-ben a Villamos Művek Tanszékének átszervezésével létrehozza az egyetem Erősáramú Intézetét, amelynek haláláig igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező, majd 1976-ban rendes tagjának. Gombás Pál (1909-1971) kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1950) fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1945-ben), majd rendes tagja (1946-ban). Bay Zoltán Szegedről távozása után 1939-ben ott lett egyetemi tanár. Amikor a Ferenc József Tudományegyetemet visszahelyezték Kolozsvárra, 1941-től Gombás Pál is oda került. 1944-től haláláig a Budapesti Műszaki Egyetem professzora volt. A statisztikus atomelmélet nemzetközileg elismert kutatója volt, a szakirodalom gyakran idézi a Thomas- Fermi-Dirac-Gombás-modellt. 1947-ben Szent-Györgyi Albert és ő is az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ott azonban nem fogadták az itthonihoz mérhető elismeréssel az angolul nemigen beszélő Gombást. Révai Józseftől ekkor megtudakolta, hogy hazatérhetne-e. „Gombás tehát 1948-ban hazajött, és helyzetében megerősödve vezette tovább a műegyetemi tanszékét, a Tudományos Akadémián pedig a vezetőségbe választották; tíz éven keresztül volt az Akadémia alelnöke. Még abban az évben megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, majd két évvel később ismét. A hivatalos tudománypolitika végre önmagával elégedetten ismert el egy nagy tudóst nagy tudósnak. Úgy képzelte, hogy ezzel védhetetlen kinevezéseit, kitüntetéseit is megalapozza... Gombás Pál hazaérkezte után a proletárdiktatúra pártonkívüli szerencsefiának számított. Ki is használta ezt a helyzetét; közvetlen vonal kötötte össze a Pártközponttal, azon belül is Révai titkárságával. Aki valamit el akart érni, az ilyen vonalról álmodozott akkoriban. Szerencsére Gombás csak nyugalmat akart, ezért csak olyankor használta a telefont, ha a helyi pártszervekkel nem tudott megegyezni." [6.] Gombás Pál 1971. május 17-én lett öngyilkos. Kovács István (1913-1996) Kossuth-díjas (1951) és állami díjas (1975) fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben választotta levelező, 1967-ben rendes tagjává. A Budapesti Tudományegyetem matematika-fizika szakát elvégezve szerzett diplomát. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1936-1946 között gyakornok, majd a Budapesti Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékén oktató. 1947-ben lett az egyetem természet- tudományi karának párttitkára. Sopronban a BME Bánya-, Kohó- és Erdőmémöki Karán 1948 és 1949 között a Fizika Tanszék vezetője. (Ugyanitt volt az Elektrotechnikai Tanszék vezetője 1948-tól 1952-ig Simonyi Károly.) Kovács István 1949-ben a Műegyetem Atomfizikai Tanszékének vezetője lett, miután Bay Zoltán, e tanszék első embere külföldre távozott. A tanszékvezetés mellett, 1950-ben kinevezték az újonnan megalapított MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének igazgatójává is, melyet 1956. szeptember 24-ig vezetett. Doktori disszertációját a kétatomos molekulák spektrumáról írta, s e tématerületnél fél évszázadig „lehorgonyzott". Közleményei és monográfiája révén e szakterület nemzetközi tekintélyévé vált. Az ötvenes évek végén ő szerezte a nagysikerű Ezüst gitár című táncdal zenéjét. [7., 8., 9.] 47
