Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Ferdinandy György: Találkozások a Vörösmarty téren
Ferdinandy György Találkozások a Vörösmarty téren Ünnepi Könyvhét, 2013 Régebben, ha jól emlékszem, az Ünnepi Könyvhetet valamelyik nagy érdeklődéssel várt vagy nagy port felvert kiadványa fémjelezte. Egy fiatal géniusz jelentkezése vagy egy idős mester hattyúdala. Az elmúlt években - nekem úgy tűnik - egyre gyakrabban csak arra emlékszünk, hogy június első hetére kisüt-e a nap vagy elveri-e az eső a könyvhetet. Idén, 2013-ban, a Duna minden rekordot megdöntő áradása tette emlékezetessé ezeket a napokat. Még a Magyar Napló hajókirándulása - Hajózzon a magyar irodalommal! - is elmaradt. A gőzös nem fért volna át a Margit híd alatt. A helyszűke jellemezte a Vörösmarty teret is, ahol hivatalosan három és félszáz kötetet állított ki kis híján száz könyvkiadó. Hivatalosan, mert — akárki összeszámolhatta - a téren 2013 kínálata a prospektusban feltüntetett írások többszöröse lett. Nem célom e dúsgazdag termés bemutatása. Ezt már nálam nagyobb szakértelemmel és sokkal szellemesebben elvégezte sajtótájékoztatóján Tarján Tamás. Hogy kikről ejtek hát szót az itt következőkben? Mondhatnám úgy is, hogy azokról, akik felkerestek standomon és odaajándékozták nekem szépen dedikált könyveiket. De ez csak félig lenne igaz. Híven szokásomhoz, azokat veszem sorra idén is, akikről a sajtó - a hírverés - megfeledkezett. És akik még így is, ismeretlenül is, mondanak valami lényegeset. Számomra ezek a találkozások jelentik az idei, 2013-as Ünnepi Könyvhetet. * A hozzám hasonlók számára tehát az idei könyvhét is elsősorban találkozásokból áll. Megöleli egymást - vagy gúnyosan egymásra vigyorog - a sok grafomán, aki év közben, dolgozószobájában veri az írógépet (vagy rója a sorokat). De lássuk a részleteket! A színpadon - mindjárt Háy Jancsi bravúros megnyitóbeszéde után - egy Haas György nevű aggastyánnal beszélget a Magyar Rádió munkatársa, Kulcsár Katalin. Megnézem magamnak: idestova három évtizede ismertem én is egy Haas György nevű bécsi fiút. O kísérgetett a magyar határra, amikor egy idegenbeszakadt még nem kapott az országba beutazó vízumot. Nehéz sorsú ember volt, könyvben utazott, és napjában többször is rohant haza magatehetetlen, sclerosisos feleségéhez, akit egyedül gondozott. Ez volt szegény apám betegsége is, minket, kettőnket az irodalmon kívül ez a sclerosis multiplex is összehozott. 26
