Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - A virágos művésznő: Geszler Mária Garzuly arcképe

hogy merjenek egyediek lenni, és kerüljék a hétköznapi epigonizmusokat, a különféle divatirányzatokat.- Szerinted a tehetséghez szorgalom is kell, vagy csak genetika?- A tehetség genetikus. Olyan sok tehetséges ember van, akik elkallódnak, és semmi nem lesz belőlük, mert a nagy dolgok létrehozásához őrült aszkétikus életvitel és kimondhatatlanul erős szorgalom és akarat kell.- Lehet tehetséget nevelni?-A tehetséget képezni kell. Szerencsés vagy, ha olyan családba születsz, ahol felismerik a talentumodat, és segítenek abban, hogy kibontsd, mert anélkül nagyon nehéz, de olyan nincs, hogy tehetségnevelés. Sokkal inkább van tehetséggondozás.- Mivel látom, hogy telve vagy életerővel és kíváncsisággal, bátorkodom megkérdezni: milyen terveid vannak a közeljövőre vonatkozóan?- Terveim mindig vannak, igen. Szeretném az amerikai pueblo indiánok kultúráját megismerni. Santa Fe-ben IAC kongresszus és kiállítás lesz, ahol találkozhatnék kollégáimmal, láthatnám a sivatag fényeit, Georgia O' Keeffe képeit, a Los Alamos felé vezető országutat és a Zabriskie Pointot. Láttad Antonioni híres utolsó filmjét erről a vidékről?- Eddig még nem, de úgy érzem, nem hagyhatom ki. Az utazásról való elmélkedésedben ezt írtad: „Utazás minden vigasztaló szemlélődés, a gondolat nélküli átadás, a természetbe való »bele- veszés«, szőlő - kóró, madár, bambusz -, ág, csepp víz, szeretnék lenni vágya."- A levésnek két változata van, a lenni vagy nem lenni. Itt nem úgy értem, hogy én milyen szeretnék lenni, hanem hogy az utazás olyan, mint egy folyam, és akkor te, mint ember, igazán vagy. Sokszor érezzük, hogy olyan egyhangú az életünk; elvégeztünk ezt meg azt, de igazán nem is éltünk aznap. Nem a lenni van ilyenkor, hanem a tenni. Szeretném hagyni magam csak úgy lenni.- Hogyan tudod ezt a létállapotot elérni?- Mint egy könnyed labdát, egyszerűen feldobom magam. Ma is olyan nehéz volt, kemencét raktam egész álló nap, és ilyenkor nem alszom, nem iszom és nem eszem, mert piszkos a kezem, és az is kizökkent a munkámból, ha kezet kell mosni. Nem köszönök és nem beszélgetek, de végül, amikor az összes feladatot elvégzem, tusolok, felnézek egy fára, sétálni indulok, és egy perc alatt elfelejtem az egész napot, a fáradtságot. Abban a pillanatban mindent felejtek, teljesen kikapcsolok. Ez az igazi „levés".-Az elmúláshoz hogyan viszonyulsz? Foglalkoztat téged az elmúlás gondolata?- Nem foglalkoztat, mert én nem múlok el. írtam, hogy „nem születtem, és nem halok meg soha, állok egy úton, mely nem vezet sehova". Kicsit félek a repülőn, a balesetektől és a fájdalomtól, de nem az elmúlástól.

Művészet és szakralitás közt- A művészet és a szakralitás nálad összekapcsolódik? A csend építészete című írásodban utaltál erre.- Mindenképp. A művészet az én religióm.

110