Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - A virágos művésznő: Geszler Mária Garzuly arcképe
- A későbbiekben hogyan éltétek meg a rengeteg munkát és a kevesebb találkozás lehetőségét?- A férjemnek valóban rengeteg ügyeletet kellett vállalnia minden másnap, és akkor még szombat reggeltől hétfő estig tartott egy-egy szolgálati „műszak". Engem úgy elfoglalt a családom, a gyermekeim, és mindkettőnket a munkánk, hogy örültünk, ha találkoztunk. Ferencemnek tetszett a kerámiaművészet, én pedig a mai napig el vagyok bűvölve tudásától és orvosi magatartásától. Most is éppen egy tudományos könyvet ír ritka betegségekről, a Diagnosztika labirintusában címmel.- Közös programokon részt tudtok venni?- Persze, Ferenc nagyon szereti a kiállításokat, én meg bár nem értek hozzá, de minden kongresszusra elkísérem, és mosolygok. Boldogan utazunk együtt az unokáinkhoz is, nagy családot tartunk össze.- Egy baleset miatt hagytad abba a csellózást. Mi volt az pontosan?- Mosogatás! Elroppant a kezemben egy üvegpohár, úgyhogy javaslom, hogy óvatosan mosogass!- Megfontolom, és rád fogok hivatkozni! Abszolút abba kellett hagyni a hangszeren játszást?- Igen, mert elszakadt az ínszalag, és nem tudtam az ujjamat behajlítani.- Bánod, hogy így alakult?- Nem bánom, utólag be kell látnom, rettenetesen lámpalázas voltam, nem szerettem a színpadot, a közszereplést, és reszkető térdekkel játszottam, állandóan hamisan, ha mások előtt kellett szerepelnem. Maximálisan megfelel az, hogy egyedül vagyok egy műteremben. Úgy érzem, a kiállításon nem kell ott lennem, csak a művet kell elküldeném. A mű vagyok, pontosabban a mű én vagyok, ez a jeligém.- Egyértelműnek és határozott ívűnek tűnik az út idáig, tnégis azt kérdezném, volt-e vargabetű az életedben, amely más irányba terelt volna?- Apróbb útkeresésekről beszélhetünk, de az alapok végig megvoltak, vagyis mindig a művészetek érdekeltek; az irodalom, a zene, a képző- és iparművészet és a fotózás.- Ahogy beszélgetünk, látom, hogy csendes személyiség vagy, és valljuk be, ez nem mindig előny, pláne egy ilyen hajtás, harsogó világban. Hogyan tudsz ilyen - pozitív értelemben vett - szerényen is érvényesülni?- Az igazság az, hogy soha nem törődtem az érvényesüléssel, nem érek/értem rá ezzel foglalkozni. Engem a gondolatok és a képek érdekelnek, egy belső kaland, rejtvény, felfedezés, és az, hogy miként fogalmazzam meg, milyen eszközökkel tárgyiasítsam a vízióimat. Nincs időm helyezkedni, dicsekedni sem, nem érdekel hatalom, posztok, de még a pénz sem, csak annyi legyen, hogy alkothassak. Aszketikusak a napjaim, mivel többnyire hajnaltól éjjelig dolgozom, számomra a munka a legfontosabb. Fia mondjuk „dúsgazdag" lennék, úgy gondolom, akkor sem változtatnék az életvitelemen. Az alkotás egy magányos tevékenység, és én szeretek egyedül lenni.- Jószerivel bejártad az egész világot, melyik a kedvenc országod, kultúrád, mi az, ami leginkább „beléd égett"?- Sajnos nem az egész világot, de az igaz, hogy a sors ajándékaként többfelé jártam, mint az átlagember. Mivel csak egy életet kap a földi halandó, mindig az lebeg a szemem 106
