Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
Az egyéni pálinkafőzést tehát nem tiltotta a város, azonban a kimérést - a borhoz hasonlóan - igen, mert a kocsmáltatás a város haszonvételi joga volt. 1731. május 19-én jegyezték fel, hogy Sebestyén István „Pályinka korcsmarosságban találtatván", amiért 3 forint 70 dénár büntetést fizetett.121 Rendre előfordultak lopások is. „Jo János Gyurka Pálinka lopásban találtatván fizetett f 11„ 98 V2 „ Item Szépe István ugyan abban találtatván adott f 12" 1742. március 14-én, március 15-én pedig „Fekete István Pálinka lopásban találtatván fizetett f 12" - regisztrálták a város bevételei között.122 Az égettbor név egyértelműen a borseprőből főzött szeszes italt jelentette. A XVII. század végén megjelenő, s a Felső-Magyarország hegyvidéki tájairól hozott pálinka név csak a gyümölcsből, inkább a gabonából főzött szeszes italra vonatkozhatott. Mint utaltunk rá, 1699-ben a város embere a nagykőrösi piacon vásárolt egy komáromi asszonytól „Aqvavita"-t, azaz pálinkaféleséget, amely ürmös ízesítésű, „Ürmös Palyinka"volt. A későbbiek során is vett a város „Aquavita"-t, amely azonban nem volt azonos a pálinkával. 1742. január 15-én „Egy Privigyei emberiül vettem 19. Ako Pálinkát f. 133„ Két Ako Aquavitat f. 28". Tehát az „akvavita", vagy későbbi nevén ákovita és a közönséges pálinka minőség tekintetében különbözött egymástól.123 Ugyancsak 1742 februárjában végzett számadás szerint a városházára „Boros Istvánná 1. Akó Anisos Pályinkábul hozott be f 16 - Másik Közönséges Palyinkábúl, egy Akóbul hozott f. 14".124 Az ákovitának megfelelő ánizsos pálinka drágábbnak bizonyult a közönséges pálinkánál. Hogy ezt a közönséges pálinkát miből főzték, nem derül ki, valószínű, gyümölcsből, feltételezhetően gabonából. A már említett 1708-as adat szerint a város bevétele „ex alba Pruine", azaz égettbor mellett fehérszilva-pálinkából is származott. Az 1723-ban előbukkanó „Sarga Palyinka" megnevezése utalhat a barack gyümölcsre, azonban a későbbiek folyamán csak szilvapálinkáról esik szó a „közönséges pálinka" mellett. 1741. május 2-án „Szilva Pálinkáért adtam 15 dn", amelyet a piacról hozatott a perceptor.125 Gyümölcscefréből Nagykőrösön is főztek pálinkát. Például 1767. július 9-én „Kováts Mártonytól vett és a' Város szükségére költ egy Akó Szilva Pálinkát", 10 forintért vették, szeptember 30-án „Borotvás János Uramtól vett' ki nem mért egy Akó Szilva Pálinkáért fizettem f 11" - regisztrálta a számvevő perceptor.126 Tekintettel arra, hogy Kecskemét hagyományos kultúrája, gazdálkodása, társadalma sok közös vonást mutat Nagykőrössel, a szeszkészítéssel kapcsolatban már ott sem használatos az „égettbor" terminológia a XVIII. század második felében. Nagykőrössel ellentétben az 1772-es úrbéri összeírás nem dokumentál „Egettboros" nevű cívis jobbágyot, ellenben „Pálinkás" nevűek többen is éltek a mezővárosban (az I. tizedben Pálinkás Mihály, s a zsellérként megnevezett szintén Pálinkás Mihály, a II. tizedben Pálinkás István, a zsellérként megnevezett Pálinkás Jánosné, a VI. tizedben Pálinkás Dávid, a VII. tizedben Pálinkás Gergely és János127). Cegléden az 1769-es úrbéri összeírásban szerepel „Pálinkás György", aki egy telkes jobbágy volt.128 Nagykőrösön az 1772-es úrbéri összeírásban is szerepel „Égett Boros János" (fél hold fundusa mellett 14 hold szántó és 8 hold kaszáló volt a birtokában), viszont „Pálinkás" nevűek nem ismeretesek, jóllehet az 1691-es adat 121 PML NkV SZK 1731/32. 122 PML NkV SZK 1741/42. 123 PML NkV SZK 1741/42.1742. jan. 15. 124 PML NkV SZK 1741/42. 1742. február 16. 125 PML NkV SZK 1741/42. 1741. máj. 2. 126 PML NkV SZK 1741/42. 1741. július 9., szeptember 30. 127 Novák, 2005.157., 158., 159., 161., 175., 176-177. 128 Novák, 2005. 80. 98
