Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
ez a játék kétesélyes (macerás és bukni is lehet), ezért úgy tűnik, hogy az ezredvég embere egyre kevésbé vevő erre a kalandra." Az erotika banalizálása, az érzelemmentes kapcsolat és az a cybertéri idézet, hogy „a Google a te barátod" - összefügg a titok kérdésével. Almási Miklós könyvének talán ez a legmélyebbre ásó eszmefuttatása: „...a titok a személyazonosság magva, megkülönböztető vonása. Nélküle nem vagyunk emberek. Identitásunk múlik rajta. Pragmatikus megfontolásokból néha jó megszabadulni bizonyos titkoktól: tiszta lappal kezdeni egy kapcsolatot, meggyónni a közvetlen hozzátartozóknak stb. Viszont: titkaink határozzák meg narratív identitásunkat, ettől vagyunk egyéniségek, a titok nélküli ember üres báb. A két állítás között ellentmondás feszül, ezt ki-ki úgy oldja fel, ahogy tudja. Van, aki élete végéig rejtegeti titkát, van, aki bevallja őket első kedvesének, aztán ráfizet, és soha többé nem adja ki magát senkinek." Noha nem itt zárul A szerelem lehetetlensége című könyv - a szerző például „Rendszergyorsulás" címszó alatt bőven fejtegeti korunk emberének már-már végzetesen átalakult életformáját alapvető következtetését „A magánszféra gyarmatosítása" című fejezet végén fogalmazza meg. így: „Ezt az egészet csak azért meséltem el, hogy világossá váljon: szerelmi életünk is ilyen színtéren játszódik; mindenünket átvilágították, megkettőzték, minden gesztusunkat feljegyezték. A szerelem - még ha nem is tud erről a gyarmatosításról - elsorvad ebben a közegben. Csak a látszat marad: a csevegés, az sms-ezés, a one night stand, a vad erotika stb. De az, ami csak a miénk, amitől egykoron többek lettünk, mára elhomályosult, s lassan eltűnik. Talán már halott. Lehet, hogy maradi vagyok, de féltem az egyik legfontosabb létdimenziónkat. Vagy inkább: siratom." Társulva Almási Miklós „maradiságához", a féltéshez - a kötete utószavában, „utószó helyett" felcsillanó reménypillanatot idézzük záró motívumként; a tanár által megfigyelt „románc" képével búcsúzzunk a témától: az órán egymás kezét fogva jegyzetelő két fiatallal, akik egymásra nézve távoznak az óráról. (101.+ 2., 3., 4...) Ha pedig ez a Függelék az irodalomról szól, lépjünk vissza Petőfihez. Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Úgy hallottam Kínában (2000-ben), hogy iskoláikban ma is mindenütt tanítják ezt a „régimódi" Petőfi-ver set... 78
