Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
sítani. Egy viszont biztos: nőnek születtem, s bárhol a világon női mivoltomban kibontakozhatok. Erre, csak erre van szüksége x-nek vagy b-nek vagy akárkinek, minden egyéb fölösleges, csak önbiztatás, csak ének, szellemidézés, ami pillanatokig tart. Valami nagyon fáj ott legbelül, ami mindenképp fájna. Tudja, az utóbbi hathét hónapnak ez a leghosszabb szavakban kifejezett énpárlata. Kommunikációs csatornáim a minimálisra csökkentek. Nem keresem az embereket, s érdekes módon ők sem keresnek engem. Ezt én úgy veszem, hogy nem hiányzóm. Ha valakinek létszükségletére váltam volna az évek folyamán, akkor biztosan megkeresne. Nem önsajnálás ez, Uram! Inkább ébredés. Mindegyre megrázom kobakom, és igyekszem a felszínen túlmutató dolgokra, eseményekre figyelni. Minél inkább erre koncentrálok, annál inkább eltávolodom a világtól. Magamba fogok bolondulni - szokták mondani. Ne higgye, hogy amikor élettársat, gyereket stb. választottam, nem tudtam, mit választok. De tudtam, s tudom, nem magamat választottam, mert nem az az alkat vagyok, akit egy férj, egy gyerek, egy kertes családi ház valahol a világ valamelyik szegletében kielégít. Majd tenni fogok azért, hogy önigazolásaimat (hamisakat) megtaláljam. De azon túlmenően vajon lesz elég erőm e látszatvilágból megragadni azt, ami igazi, valós, lényegi? Uram, Ön jól tudja, mi keseríti meg egy ember életét. Uram, Ön jól tudja, hogy micsoda önámításokkal élünk le 60-70 esztendőt! Uram, Ön jól tudja, micsoda hazugságokkal csapjuk be magunkat, hogy elviselhetővé tegyük az elviselhetetlent! S azt is tudja, hogy naponta öngyilkosok lehetnénk létünk abszurditásainak szemlélése közben. Mi ad Önnek erőt, hogy mindennek tudatában újra és újra lábra kapjon, és tegye azt, amit tenni KELL? (mondjuk mi) Eléggé kusza vagyok - de nagyon kiegyensúlyozott. A „kicsinek" csak nem árthatok. S talán boldognak is nevezhetném magam. Végre egy pár pillanat, amikor valaki más gondolkodik helyettem. Tudja meg, nem is rossz érzés - ideig- óráig tűröm is. Aztán meglátjuk, mi lesz. 94. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Én, János, aki néktek atyátokfia is vagyok... Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés panaszom ellened... Sok ímivalóm volna, de nem akartam papirossal és tintával... 95. Kissé higgadtabban így kezdeném: Tisztelt Uram, de mostani állapotom (kilenc hónapi terhesség, holnapi utazás, az elmúlt hét „felszámolok mindent magam után" hangulata stb.) csak ennyit engedélyez: 70
