Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

kultúrájának kiemelkedő értékeket adtak. Egyáltalában érthetetlen és megmagyarázhatatlan, elutasítandó, hogy a humán örökség folytatását (melybe a történelem is beletartozik!) a város magyar nyelvű iskoláiban ne biztosítsák megfelelő szinten. A 3. számú Líceum tíz- vagy nyolcosztályos iskola szintjére leszállítása már e tekintetben jelentett veszteséget, ezt tetézné most egy újabb, a nemzetiségi együttélést sértő intézkedés. Mindez olyan nemzetközi visszhangot váltana ki, ami semmiképpen sem tenne jó szolgálatot az országnak.

Hasonlóképpen életbevágóan fontosnak érzem szót emelni a szakképzés anyanyelvű biztosítása érdekében, hiszen ez ugyancsak alkotmány biztosította jogunk. Az anyanyelvi oktatás olyan veszteségét jelentené - az új iskolatípus átalakult tanrendje folytán - a jelenlegi szakképzési gyakorlat fenntartása, amely ugyancsak a szocialista nemzetiségi jogot sértené. Az irodalom, a folyóiratok, a színházak önmagukban nem tölthetik be hivatásukat, egyszerű kirakattá válhatnak, ha nem épülnek a sokoldalúan fejlett nemzetiségi iskolarendszerre.

Meggyőződésem, hogy a tanügyi átszervezés célja a szocializmus kiteljesedő szakaszának megfelelő feladatok minél jobb megvalósítása, következésképpen a romániai magyar néptömegek mozgósítása is e feladatok értelmében. A szülők körében tapasztalható nyugtalanság semmiképpen sem kívánatos, s ez nem csupán taktikai, hanem lényegi kérdés. Épp ezért bízom benne, hogy a problémát csupán jelző levelem lényegében nyitott kapukat dönget, s a helyi tervezés során elhamarkodott intézkedéseket legfelsőbb szinten újratárgyalják, s méltányos megoldást találnak gondjainkra.

Tisztelettel és elvtársi üdvözlettel

(A piszkozat aljára nem került fel a levélíró neve. A letisztázott változat viszont, aláírással, biztosan elindult hivatalos - vagy talán félhivatalos - útján, Kolozsvárról Bukarestbe.)

72.

így szeretném magam tudni mindig: csendesen, hallgatagon, a szellemi izgalmak világában. Hosszú idő óta ez az első ilyen alkalom. Sok órán keresztül Freud és Róheim világát kutatgatom. Lepárlataim erről nincsenek, a jegyzeteléshez nincs türelmem, de amit magamévá teszek így, az rendkívül izgalmas. S most sokat szeretnék egyedül lenni, a zajos külvilág ártalmai nélkül. De micsoda ellentmondás! Pár óra után már igénylem azt, hogy írjak magának. Igen, mert csak meg kéne tárgyalni, el kéne mondani valakinek, ami így összegyűl az emberben.

Izgalmas dolog lehet a pszichoanalitikus műelemzés. Régóta próbálkozom tájékozódni ezen a téren, de sehogy sem sikerül. Valahogy nem vág egybe a szakmámmal. Most hirtelen elfogott a vágy, hogy pontra tegyem ismereteimet a tinik életkori sajátosságainak a területén piaget-i irányvonalon, ugyanakkor izgat ez az önismereti klub dolog is, amit a gyerekeimmel kezdenék. A pszichoanalízissel foglalkozván elkapott a láz, hogy egy régebbi gondolatomat, ötletemet kivitelezzem, ami a kiscsoport-lélektan területéhez kapcsolódik. Már régebbi gondolatom, hogy a drámairodalom alapos áttanulmányozásával

57