Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
az ősz gyönyörködtető, meleg simogatása, s nem utolsósorban éjszakába nyúló dumák, alkoholizálás nélkül. S nem hagyhatom ki gasztronómiai élvezeteinket sem (gomba tízféleképpen, erdei gyümölcsök, csodálatos természetes ízek). Négy nap alatt megtettünk több száz kilométert. Nagyon szép volt ez a négy nap. Nem tudom, mi volt a nagyszerűség alapja. Talán az együttes élmény, az egymásra találás egy olyan pillanatban, amikor segíteni tudtunk egymáson. 64. Jó uram, kedves János! Ha egy külső szemlélőként nézném a dolgokat, azt mondanám: miért fut ez a nő egy olyan szekér után, ami nem veszi fel. Ne értsen félre. Szó sincs arról, hogy lemondást vállalok. De Önnel szemben esélytelen minden akaratom. Ön erősebb nálam, s jogom van tiszteletben tartani mások függetlenségét és szabadságát... Amikor az ember érzi, hogy vannak erős emberek is ezen a világon... írnom kell valakinek, mert másként megvadulok... 65. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? (A János írása szerint való szent evangyéliom) 66. Tudja, arra gondolok, hogy túl hosszú az az idő, amióta keresem önmagam. Talán nem is lesz vége sosem. Az ember időnként túl kell lépjen önmagán. Az évente megismétlődő dolgok tudatosították bennem, hogy az emberek java része erre képtelen. Minden évkezdéskor ugyanazok a dolgok ismétlődnek. A múlt évi tevékenység kiértékelése, osztályok elosztása, órarend, gyűlés gyűlés hátán, mezőgazdasági gyakorlat - jó alkalom a semmittevésre -, gyűlések utáni pletyóparti egy kávé vagy egy sör mellett, aztán munkatervkészítés, óravázlatok, s ilyen tevékenység, olyan tevékenység megszervezése. Egyik kolléganőmet megkérdeztem, hogy nem veszi észre, mennyire ugyanazt tárgyalják az emberek egy kávé mellett, mint ezelőtt egy évvel, vannak örökösen visszatérő témák, problémák, senki sem oldja meg, meg sem próbáljuk megoldani. Két nap múlva: Ha a világot sikerülne szókratészi egyszerűséggel szemlélni, nem tűnne minden olyan bonyolultnak. Szerintem a legnagyobb hibát a dolgok percepcionálásá- ban ott követjük el, hogy az egyszerűt túlbonyolítjuk. Hogy jön ide ez? Útkeresgé- léseim közepette feltételeztem, hogy a szókratészi világszemléleti modellt kéne magunkévá tenni, természetesen mindannak figyelembevételével, amit a XX. században magunkénak vallhatunk. Közlöm Önnel, hogy Önnek megvannak az előfeltételei, képességei erre. Nocsak, micsoda felfedezésekhez jutottam! 53
