Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
Magamra maradok többnyire. Végre csend van - csak óraketyegés. Én mindig tiszteltem az embert a maga akaratával. Soha senkit sem tudtam hívemként meghódítani. Azt sem igénylem, hogy mindig nekem legyen igazam. Még a gyermekeimben is becsülöm azt, ha ellentmondanak. De rettenetesen zavar ez a sok bárgyúság meg magatehetetlenség, ami bennünk megrekedt. Te el tudsz képzelni egy olyan huszonöt éves házasságot, amelyben húsz éve a felek nem élnek hitvestársi kapcsolatban? Öt évig nagyon jól megvoltak. S húsz év után kiderül, hogy az asszony nem is tudta, hogy miért szakadt meg köztük a kapcsolat, csak a férfi akarata szent alapon elfogadta azt, ami van. Pedig „értelmiségi" mind a kettő - s nem is a legostobább emberek. Úristen! S húsz év után derül ki, hogy nagyon könnyen feloldható kis konfliktusról volt szó. Húsz év! 34. Nagyon telnek a napok - eltelnek, sajnos, telítettség nélkül. Egész nap a varrógép mellett görnyedtem, varrtam. Foltozom, stoppolom a lyukakat, de csak maradnak még. Sehogy sem akar apadni a foltoznivalók sokasága. Az Anna Karenina olvasása közben jutott eszembe, hogy életem olvasmányai közül kimaradtak a nagy családregények, a hosszú, szövődményes szerelmi történetek. Nagy hiányosság, mert ilyenformán nem volt honnan tanulnom ezen a szinten. Nem tudtam megtanulni például azt, hogy mi az ilyen szerelmi háromszögek lépcsőzetes kibontakozása. Sosem tudom például lemérni, hogy milyen következményei lehetnek egy mélyen áhított tilos szerelemnek. De most már nem is vagyok kíváncsi rájuk, mármint az ilyen regényekre, történetekre. „Ez a nyár, ez a nyár.- még semmi jót nem hozott. Ma találkoztam Sütővel. Első személyes találkozásom. Képzeld, micsoda nagy esemény az életemben! Sőt, meghívott a sikaszói nyaralójába. Azt is megmondta, mikor lesz ott a napokban. Hülyéskedek! De lásd, hogy félre lehet magyarázni a dolgokat. Tényleg beszéltem vele, s ő kérdezett, s így derült ki, hogy én is mezőségi vagyok, egy kollégiumba jártunk. Hazudnék, ha letagadnám, hogy jólesett, hogy érdeklődik ki- és hogylétem felől, s pár válaszom után mellém telepedett, és tovább faggatott. Kezet is fogtam vele az elválásnál. Remélem, kiérződik az, amit mondani akartam ezzel. Röhej, hogy meg tudunk hatódni egy ilyen találkozástól, főleg, ha az azelőtti találkozást mint kisdiák s a nagy híresség találkozását éltük meg. S utólag rájössz, hogy micsoda marhaság. Egyébként úgy érzem, ez is kapcsolódik mostani utamhoz, az ott megélt mítoszrombolási élményemhez. Az, amit tökéletesnek, szépnek láttál valami folytán, átértékelődik benned egy idő után szükségszerűen. Egyszer egy találkozó alkalmával, én akkor elsőéves tanítóképzős voltam, Sütő fent ült a pódiumon, s mi hallgattuk, nagy áhítattal. Meg se mertünk mukkanni. A tanáraink kérdeztek tőle ezt-azt, s a diákok közül ketten mertünk megszólalni - amiért hetekig beszéltek rólunk a tanáriban s a diákok. A szóbeszéd tárgya az volt, amit kérdeztünk. Kár volna összerombolnom ezt az emlékképet, ami eddig élt bennem, de ma már nevetségesnek tűnik. 38
