Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

ják, hogy nagyon sokat változtam az utóbbi pár hét leforgása alatt. Viszonylag keveset olvasok, mintha eltűnt volna belőlem a kíváncsiság, az ilyenfajta igény. Nem értem saját magam, mi történhetett. Az általános közhangulat ural, vagy egyszerűen egy év végi fáradtság tünetei ezek? A versek - azok maradtak még meg. Azokat szívesen olvasom.

A tizenkettedikekben tartott utolsó óráim olyanok, mint egy-egy oázis. Nagyon érdekesen vallanak magukról ezek a gyerekek. Ők az egyetlenek, akiknek még el tudok mondani egyet s mást, akikkel még érintkezni tudok. Talán az utolsó végzős osztályaim. Ma érdekes visszajelzéseket hallottam a régmúlt pedagógus énemről. Egy volt tanítványom mesélt arról, hogy mit jelentett számukra, ezelőtt két évvel, egy alkotmányóra. Jó volt hallani. Igen, már csak ez marad meg nekünk: gyermekeink ajkán egy-egy tőlünk tanult szó vagy mosoly.

28.

Újra kezd számítani az idő. Számolom a napokat, még mennyi van a vakációig. Mint egy diák. Mintha újra megpezsdült volna bennem az élet. Nem tudom.

Az a tény, hogy nem tudok kiszabadulni abból a bilincsrendszerből, amibe belekerültem, nagyon aggaszt. Mintha fojtogatnának, úgy érzem magam. De most már vannak újra „fontos" tennivalóim. Figyeld csak, mik ezek: év végi dolgozatjavítás, évzáró ünnepélyre való készülés, a pünkösdi búcsújárás ellensúlyozására szervezett „népünnepélyen" való részvétel, a táborpénzek behajtása, a népi egyetem záróakkordjainak a megszervezése, a szakszervezet s a nőbizottság féléves megyei plenárisa, a sportév zárására szervezett kivonulás megszervezése stb. Nem folytatom, ízelítőnek elég ennyi. Na persze a ballagás, a bankettek meg egyéb ilyen szórakozási lehetőségek. Telnek az évek, ugyanaz ismétlődik, már őrjöngeni sem szabad, sőt örvendjünk annak, hogy egyáltalán vagyunk. Nyáron nem tudom, mit csinálok, ha nem adják meg az útilaput. Megint azt rebesgetik, hogy semmi! Üljünk szépen itthon. De csak lesz valahogy. Gondolom, Apám befogad s eltart, ha épp más megoldást nem találok.

Beleőrülök, érzem, ebbe a monotóniába. Képzeld, elkezdtem a háziasszony szerepét játszani. Főzőcskézek, mosok, takarítok meg kötök. Ez is kell a kézügyesség fejlesztése végett. Még a végén férjhez is megyek, ha nem vigyázok. Nem ártana legalább kipróbálni, mondja a felettes énem, csak megriadok, ha jobban belegondolom magam egy ilyen helyzetbe.

29.

Istenem, nem neveltek vallásos szellemben, de úgy jön, hogy imádkozzam! Igen, belemerülni a nagy semmibe, s várni a csodát. Egy iciri-piciri kis csoda, ami valami keveset enyhít ezen a feszültségen, ami markában szorongat. Nagyon ritkán fordul elő, de most szeretném, ha valaki vigasztalna, s segítene megmagyarázni a történteket. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy egyszerű véletlen az egész. Nincs ebben semmi szükségszerű, hogy pont nekem s ilyenformán utasítják visz- sza útlevélkérésemet. De valami ellentmond, valami nem biztosítja a láncszemek egymásba kapcsolódását.

35