Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Péter Márta: négyütésű szó

jelenik, és a dolgokhoz kötve-csomózva mindenki azzá nemesülve, szétnemesülnek sorsok, utazik visszautazva térenidőben is a másik folyóhoz, vág felé, emlékeken lépve, bolyongva, s hallom, ahogy mondja, a vág partján ettem a vadalmát, ette várandósán, hogy valamit egyen neki, akit a kinti világ vár. nem vár. a világ nem vár senkit, semmit, még a messiást is csak emberek remélik, ember ellenében

intéznivaló lesz apám is, levéltárgy, aztán emberi, asszonyi sors hosszú gondolata, s közben a kísértő tapasztalás, hogy az ugyanaz más, de a más sem különbözik soha, és megint egy hivatal (vagy mi), mert a dolgok csak kifelé másulnak színeket, sok éltű formákat lenyúlva, sajátítva-rontva. a magyar kommunista párt központi hadifogoly irodája (budapest. VI. kér. ó-utca 12. szám, telefon: 125-011 és 124-865) küldi anyámnak:

Központi Vezetőségünktől ma kaptuk kézhez hazahozatali kérelmét, minthogy irodánk illetékes minden hadifogoly üggyel kapcsolatos kérdéssel foglalkozni, ezzel kapcsolatban közöljük, hogy mi csakis pontos személyi adatok birtokában tudjuk a hazahozatali eljárást kieszközölni, miért is kérjük, hogy a mellékelt kérdőívet szíveskedjék pontosan az illető fogoly adataival kitölteni, ezen kérdőív azonban még nem elégséges a hazahozatalhoz, szükségünk van még a helyi MKP. szervezet igazolására is, melyben az illető hadifogoly politikai magatartását igazolják, kérjük ezen igazolást beszerezni és a kérdőívvel címünkre visszaküldeni, amint az iratok hozzánk beérkeznek, Központi Vezetőségünktől nyert utasítás alapján a hazahozatali eljárást azonnal elintézésbe vesszük s az iratokat az orosz hatósághoz soron kívül küldjük ki további intézkedés végett, szabadság!

(1947. április 29.)

mi tehető az ilyen, felfordult szöveggel, 'miből udvariasba mártott abszurd csavar áll ki, hogy itt kell igazolás arról, ami ott (moszkvában) történik (még ha ott dől el az itt, akkor is), igazolás azoktól, akik politikai magatartásról (tartásról) mást gondolnak, s mi tehető, ha valakit nem keresnek, mert nincs ki keresse, hazahozatalát kérje, mint egy csomagnak, nem tehető semmi, csak a talánban mozoghat remény, ahogy anyám reménye is, 'mikor fáradó betűkkel kérdőívnek gyűjt válaszokat, és fáradhat az idő is benne, ha a soron kívül-re gondol, amihez előbb utasítás kell a központi szervtől (amit a központibb vezérel), s a talánban mozog 48 január 21-én is a lágerba írtakkal, hogy a hazatért fogoly társ nem valami jó híreket hozott a vele együtt töltött idődből egészségi állapotoddal kapcsolatban, s a lehető zárósor, kérem az Istent, adjon Neked erőt, s reményt a mielőbbi viszontlátáshoz, és eljött a mielőbb, és milyen volt, mi volt ez kezdetvég határán, idő és szó foszlósába veszve, mindeneket egymásba veszejtve, ahogy nem beszélt apám, nem ejtett szót, mintha törölték volna belőle (előlünk) emlékeit, ahogy magában hordta mélyen, félholt-élően félelmeit, csak a veszett csendek merülése, sötét kisülése hagyott álomtalan nyomot, míg sorsával írt másoknak is sorsot (ahogy mindenki teszi), és beleláttunk az időbe, minden időkbe zuhanva szét, hogy mily’reménytelenül,

20