Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Péter Márta: négyütésű szó

szabályszerzők urak a temetőben is, az 1939 évi IV. t. c. végrehajtása céljára illetékmentes iratokban is sírokból buknak elő, születnek-szülnek újra, és házasodnak holtak, aztán élők miatt, az élet miatt megint, akárhányszor is, ahogy a Származási táblázató««, apám szükségiratában anyám felmenői találnak egymásra a M. kir. 6. honvéd gépkocsizó lövész zászlóalj parancsnokság pecsétje fölött, (kelt galánta, 1943. február 15-én), s a lap alján még háromtagú bizottság is bizonyít piros tintával, négy nappal később munkácson.

titok volt nekem az anyanyelv, hogy mitől anya az, kutyanyelvről tudtam, papírként és kutyaszájból lógva, macskanyelvet is láttam állatban és (később) csokis dobozban, de az anyanyelv (hogy a köz nyelvével közül), felfoghatatlan, forgatom a szót is, ahogy a szavakat forgatják, ahogy az élet is annyiféle, ahány an élik, és szabály lehet szabálytalan, s törvény is törvénytelen, de mi köze ennek az anyához, anyám nyelvéhez pláne, s (nemlétemben) nem tudtam még és a páros képen ő se, hogy szükség lesz szavára, s lenne szóforgatásra is magyar meg idegen között, hogy értse őt a komisár, 'mikor készül a leltár, 'mely felvétetett 1945 május 31-én (galánta, rákóczi út 64.). bútorok, konyhaedények, fehérnemű és ágynemű (1 drb babadunyha és 1 drb babavánkos is, bátyám alvó holmija) aztán a ruhanemű: 3 drb férfikabát,

2 drb női kabát, 3 drb férfi ruha, 2 pár férfi cipő, 1 pár női cipő, 2 drb férfi pizsama,

6 drb női ruha, 4 drb férfi alsónadrág, 4 drb kombiné, 4 drb női nadrág és a leltár

hátlapján a menekült törzsszám (1265/1945) meg a kétnyelvű körpecsét.

anyám huszonharmadik éves, hasában mozdul nővérem is, ki már akkor sem

életragaszkodó, anyaburkában zuhan ki mozgó vonatból, s nem moccan többet.

mondják, hogy meghalt, halott a magzat, de sejtő kegyelemből nem hisz anyám

másnak, csak magának, s hitéből feltámad halódó babája, ha rövidebb létre és

szomorú végre is. de még ezt sem láthatja (ahogy sokszor jobb is nem látni sorsot,

jövőt), csak viszi, lendíti útját, akaratát felé a minek,

ami honnan nézve élet. és a honnan nem is kérdés

mert a legbiztosabb nemlétező pont ez,

létkívüli múlatlanság

határhely és közti hely a

közöttek között.

a honnan);« későbbi nyarakon is ellebegtünk, elrepültünk apró meggyű fánk meggyével, magozva-bontva édes húsokat, és a vájdling meggyvérével kentük arcunk, 'mikor egy csengetésre anyám a kapuhoz szaladt (mintha csatából), és véresen nevettünk egy másik világból, magunkon, kerti mese a vándorborsóé is, növények mentén vándorolt a zöld szem, saját helyét hagyva, s végül rácsodált anyám, hogy a cipelő egy hangya, hogy ilyenek vagyunk mi is súlyos terheinkkel egy másik honnan, valahonnan nézve (valakiben által), és nem kerti már, nem mesés az emlék, mert féltem bolondferitől, akit csak így ismertek arra, akit iskolába menet is láttam, egy szomszéd utcai házban lakott, s az ajtóból épp kést repített szaladó anyja hátának, vele is megállt anyám beszélni, míg én dermedve húzódtam teste árnyékába, de az árnyékból figyelve bolondferi mindentúlban honos arcát, csak a reménytelenség áramszürkéje maradt, és a reményért kiabált másképp egy másik ember is, ki (illő helyen) a vörös csillag úton rohant felénk, hogy állítsanak meg! nem tudok megállni! s anyám lelke fölfogta magán a másik lelket, ki

18