Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Ćosić, Bora: Az új lakó
a mamája szomszédságában. Végül sikerült ugyan tisztáznunk, hogy jómagam melyik országból jöttem, de az est további részében mindvégig azt érzem, hogy valójában annak a két banditának az országából származom, csak, mert ők az egyik szomszédos országból valók, és a kettő tulajdonképpen egyre megy. Rögtön az elején azzal kellett volna kezdenem, hogy ugyanabból az országból származom, mint az a két rabló, nem pedig abból a másikból, amelynek ebben a percben példátlanul több rablója van, mint bármely más országnak, épphogy csak ezek még nem érkeztek meg ahhoz az amszterdami bankhoz, a házhoz, amelyben a kolléganőm anyukája lakik. Kínoz ez a hirtelen jött ötlet, mely arra késztetett, hogy ne ismerjem be, hogy ugyanabból az országból származom, ahonnét ez a két szerencsétlen álarcos rabló, akik kifosztották azt a kis amszterdami bankot. Hiszen a házigazdáim, holland kolléganőm és sebész férje, aki Honeckert, a diktátort kezelte, minden bizonnyal azt feltételezik rólam, hogy abból az országból származom, csak épp kellemetlen bevallanom. Ám eddigi életem során mindig, ha szerettem volna valamit nyíltan bevallani, vallomásom senki sem vette komolyan - így hát ez a hamis beismerés sem jelentene semmit. Az emberek számára az életben általában „semmi sem ér semmit", amit a legjobban az amszterdami idős hölgy, berlini kolléganőm édesanyjának esete példáz. Az írónő mamája ugyanis látta, amint hamis honfitársaim álarcosán belépnek abba a kis amszterdami bankba, ám kiáltásait az ablakból senki sem vette komolyan. Barlog Károly fordítása 12
