Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Győri László: Katapult; Kinyílna a súlyos márvány; Faluszél; A kapu
A kapu Alomba esni a végtelen mezőkön? Nem kérek belőle, a búzát sohase köszöntőm, elmegyek innen, de muszáj visszanéznem, noha kirepülnék, fuldoklóm benne, mint a mézben, ragacsos a szárnyam, ragacsos a testem, a lelkem, a mézből kicsípni szinte már lehetetlen, lebegő karéjon új mézet csak nagyritkán ha látok, megrögzött szemembe új ideg hiába sóvárog, ragacsos sorokban jönnek a régi időből a versek, ikráik súlyosak, a rímek a mélyükre süllyednek, mit látok, ha nézek, mit ha főlpillantok, csak tejjé istenült Héra-tőgyű barmot, miért kapnék tőlük ismét új erőre, a kapun kidőlnek, s ballagnak lassan ki a legelőre, az idő keskeny ül, alig férnek már ki rajta, újat kellene szabni, de nincs, aki leszabja, korhadó tetején merengek lovaglóülésben, kifelé? befelé? és most van-e vagy régen? kizuhan a kapu, lassan kidönti alólam az, aki csukta, az, aki voltam, hogyha voltam.
