Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kabán Annamária: „Költő sem vagyok, csak ember”: Fájdalom és együttérzés, mélabú és játékosság Dsida Jenő verseiben

Az állomáson, mely meszelt, parányi,

Kuncz Aladár fogad és Kosztolányi.

Mesterei a régóta sejtett, sőt tudott igazságot fogalmazzák meg az érkezőnek végérvényessé tisztult egyszerűséggel:- Élet, halál, most látod, egy a kettő! - mondja oktatva két jó mesterem.- Ugyanazon mag sarjasztotta egy tő, melyen a reggel és az est terem

s ha mit a balkezével visszavett O, a jobbkezéből ismét elnyerem. 6. Összegzésként elmondható, hogy mind a négy vers az élet olyan kérdéseivel néz szembe, mint a fiatalság és az ember földi életének múlandósága, a teljes élet titka, a földi és földön túli világ egybetartozása. Nem véletlen tehát, hogy mind a négynek a zárlata a végtelenbe, a transzcendensbe nyit, és ez a földi dimenziót is beragyogja.

Változatok tehát hasonló témára ezek a versek, amelyekben átrendeződő önreflexív horizontok és nézőpontok nyílnak meg sajátos nyelvi-retorikai stratégiák érvényre juttatásával. Az élet nagy kérdéseit fontolgató, súlyos szervi szívbajjal küszködő költő hol mély fájdalommal és együttérzéssel, hol szelíd szomorúsággal és mélabúval, hol felülemelkedő derűvel és játékossággal látja és láttatja mindazt, ami az évek teltével egyre inkább foglalkoztatja.

Irodalom

Láng Gusztáv 2000. Dsida Jenő költészete. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest - Kolozsvár (Kriterion közelképek)

Markó Béla 1989. Olvassuk együtt. Versmagyarázatok. Albatrosz Könyvkiadó, Bukarest

127