Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Pomogáts Béla: Magyarország megszállása: Kovács Imre könyve és ennek tanulságai

fegyverszüneti kísérlet után Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy oldalán vett részt a Felszabadító Bizottság munkájában, minderről 1979-ben Torontóban megjelent Magyarország megszállása című terjedelmes önéletrajzában adott képet. 1944 és 1945 fordulóján a bizottság küldöttjeként hamis papírokkal akart eljutni a szovjet csapatok parancsnokságára, küldetése azonban nem sikerült.

Ennek a kudarccal végződött küldetésnek a kalandos történetét ugyancsak a Magyarország megszállásában beszélte el. 1944 decemberében régi barátjával, Elek Péterrel (akivel már a kemsei falukutatásban együtt dolgozott), valamint Benkő Zoltánnal (aki később a recski intemálótábor foglya lett, majd az ötvenhatos forradalom után Nyugatra menekült, és csak a kilencvenes években tért haza) Vámosmikolánál átjutottak a frontvonalon. Hamis igazolvánnyal indultak útnak, ezeket azonban megsemmisítették, nehogy egy esetleges német katonai igazoltatás alkalmával lebukjanak. Jelentkeztek az első szovjet alakulatnál, ahol kezdetben jóindulattal fogadták őket, Malinovszkij marsall frontparancsnokhoz mégsem tudtak eljutni. A szovjet kémelhárítás ugyanis Kovács Imrét magyar alezredesnek hitte, aki elképzelésük szerint szovjetellenes partizánmozgalom szervezésére ment át a frontvonalon. Elkülönítették társaitól, hogy személyazonosságát az időközben megalakult debreceni kormány valamelyik tisztviselője által igazolhassa. Megjárta a katonai börtönt is, végül a gödöllői hadifogolytáborból sikerült megszöknie: február közepén érkezett vissza a fővárosba, és Cserépfalvi Imre segítségével jutott el a budapesti kommunista pártbizottság épületébe, ahol Vas Zoltán fogadta. A következő elhatározással tért vissza a politikai életbe: „Próbáljuk meg a demokráciát magyarul, a magunk képére és sajátosságára megteremteni."

A kialakuló politikai életben a Nemzeti Parasztpárt főtitkáraként kapott fontos szerepet, ezen a poszton állandó vitában állt a pártnak azokkal a vezetőivel, így Erdei Ferenccel, Darvas Józseffel, akik már akkor Vorosilov marsall és Rákosi Mátyás tanácsait, mi több, utasításait követték, illetve Veres Péterrel, aki politikai téren tragikusan tájékozatlannak, félrevezethetőnek bizonyult. A párton belül kialakult szakadást, Kovács Imre politikai reményvesztését és közeli visszavonulását jelezte a Válasz 1946. novemberi számában megjelent A demokrácia útja Magyarországon című tanulmánya, ebben a magyar demokrácia fejlődésének nehézségeivel és korlátáival vetett számot, mintegy előre látva, hogy ennek a demokráciának a gyors eróziója elkövetkezett. Komoly bírálattal beszélt arról, hogy a magyar politikai életben nincsenek a demokráciának igazi hagyományai: „Úgy lettünk demokraták, hogy nem voltunk demokraták. A múltunkban vannak demokratikus törekvések, a nép minden időben a maga módján és eszközeivel a lehetőségek határain belül demokráciát akart, a magyar történelem kettős mozgású, társadalmi és nemzeti harcok szűnni nem akaró folyamata, a nép fölfelé, a nemzet kifelé harcol szabadságáért, életéért: a magyar uralmi szerkezet azonban a legutóbbi időkig antidemokratikus. A heroikus magatartás sem az egyik, sem a másik irányba nem hozza meg a kívánt eredményt, a nemzetközi erők küzdelme szabja meg belső berendezkedésünket, az első századok nagyhatalmi politikáját leszámítva alkalmazkodó nép vagyunk. Nagy próbálkozásainkra minden nemzet büszke lehetne. Közép-Európában elsők voltunk népi és nemzeti szabadság- harcainkkal, a legtöbbször mégis engednie kellett a nagyobb nyomásnak, a nagyobb erőnek, annyira, hogy hovatovább a passzivitás a magyarság legjellemzőbb vonása." Ennek a múltból átörökölt passzivitásnak a hatását észlelte az 1945-ös fordulat után is. Ez a passzivitás már csak azért is rendkívül káros következményekkel járt, mert a teljesen új történelmi helyzetben valósággal újra meg kellett alapítani a magyar államot, létre kellett hozni a modern magyar nemzetet, és az ezzel járó könyörtelen politikai küzdelem nagy lehetőséget adott arra, hogy ismét diktatórikus erők vegyék kezükbe az ország irányítását.

A tanulmányra a Szabad Népben Révai József válaszolt, igen szigorúan utasítva visz- sza Kovács Imre érveit. Ez a vita döntötte el az író további sorsát: a parasztpárt főtitkára mind bizalmatlanabbul figyelte a kommunista vezetőség politikáját, Rákosi Mátyás cso104