Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Alföldy Jenő: Az objektív költészete: Bahget Iskander: Egy marék világ
De maradjunk még a riportoknál. Bahget Iskander tanyai riportfelvételei az emberi sorsokat állítják középpontba. A mosoly, amely a megnyerő modorú fotósnak és a fotózás szokatlan élethelyzetének szól egyik-másik fölvételen, egy pillanatig sem téveszti meg a szemlélőt. Nehéz sorsú emberek az alföldi tanyavilág lakói: magukra maradt öregek, leromlott gyümölcsfáik sovány termését mutogatva, a kukoricamorzsoláshoz ünneplőbe öltözötten (a szeretetteljes kommentár szerint „a fotózás tiszteletére" - ez is telitalálat). A roskatag tanya mellett a kötélre kiaggatott ruhaneműk a nincstelenségről vallanak. A vályogvető cigányok, a mezőn kallódó gyerekek és a fogatlanul is nevetve szerelmeske- dők önfeledtsége is megkapó. Ezek a szociofotók abba a kollekcióba tartozhatnak, amelynek előzményeit már 1979 tavaszán láthattam Lakiteleken a művelődési házban, ahol a fiatal írók találkozóját tartották meg, és ahol az album egyik nevezetes portréja, az ott felszólaló Illyés Gyula arcképe készült. A falon kiállított tanyasiak így közvetve „találkozhattak" a Puszták népének szerzőjével. A riporter a szír, algériai és egyiptomi felvételeken is az emberre koncentrál, és gyönyörű párhuzamokban mutatja meg a „rokonságot" a magyar és az arab gyerek szegénységében és zsenge szépségében. S még hány és hány példát vonultat föl ez a mintegy kétszáz fényképet tartalmazó album az emberről, a sima szőke és a göndör fekete lányok s a várandós fiatal anyák utcán elkapott vagy műteremben kicsalt mosolyáról. Volna még mondandóm a magyarországi - és az Alföld-lakókat az égig érő hegyeivel meglepő székelyföldi - képekről, akárcsak az arab emberek világában készültekről, - de a fotós másik arculatáról is okvetlenül beszélnem kell. A természeti és a humán tájfotózásból is nagyszerű ízelítőt kapunk. Felvonulnak a párhuzamok és tükröződések, a drámai megfelelések és a még drámaibb ellentétek - képi eszközökkel, ugyanúgy, mint a költészetben a szavakkal. A legsivárabb vidéknek, a sivatagnak is megvan a szépsége, éppúgy, mint itthon a behavazott, kopár síkságnak. Ezeknek nagymestere Bahget Iskander. Az albumot úgy állította össze, hogy az európai szemnek elképesztő homoksivatagi képződmények is eszünkbe jussanak a magyar Alföld behavazott tájairól. És micsoda furcsa ellentétpárokat produkál a modern élet a közel-keleti nagyváros utcáin is. Az égbe nyúló vasbeton és üvegpaloták lábánál szerényen húzódik meg a ki tudja, hány száz éves templomocska, melynek tornya valamikor a település magaslati pontja volt, hogy az Isten szolgája minél közelebb jusson a maga egy igaz Istenéhez. A torony félholdja ma a bokájukig sem ér a közvetlenül mögötte meghúzódó felhőkarcolóknak. Hogyne jutna róla eszembe Weöres Sándor szonettjéből, a Metropolisból ez a részlet: „Falak bizonytalanba úszva, / pillanatokból épül fel az utca / és ha nem néznek rá, megsemmisül. // A zaj, a sebesség, a láz, a kórság / háttal az elrejtett halálra dűl, / csupán az ódon templom a valóság." A régit, az öreget hitelesebbnek érezzük a vadonatújnál, a természetit a mesterségesnél. Ezért oly szép a hellenisztikus palmyrai templomrom kivilágítva a szíriai éjszakában, háttérben a teliholddal, szinte valószínűtlenül, mint egy Csontváry- vagy Gulácsy-festményen. A régi arab mesterségek épp olyan érdekesek, mint a hazaiak, és a hegytetőről kitáruló városkép ugyanolyan lenyűgöző, mint amilyen egy arab látogatónak lehet az éjszakai Budapest panorámaképe. A lapos tetejű alippói házak tetején ezrével sorakoznak az egy irányba fülelő tévéantennák, mintha imádkozó mohamedánok térdepelnének és hajlongnának Keletnek. A modernség és a szegénység, a fényűzés és a nyomorúság óriási ellentéteit éppoly mellbeütötten szemlélhetjük, mint a természeti és az emberi világ művészi képződményeit - a természeti és a művészi szép remekeit, amelyek meglepő párhuzamokat mutatnak például egy különös délszaki fa tüskés törzse és egy palota súlyos kapujának tüskeszerű vasalásai között. Színesen kavarog a nép, a boltíves árkádok alatt a bazárnegyed szőnyeg- és ékszerárusai és a ki tudja, hányféle portékát kínálgató kereskedői. Az árkádok boltíveihez hasonlóan ívelnek a mecsetbelső 99
