Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel

Ha úgy erezném, hogy benne vagyok egy stábban, amelynek közös a célja, s ez a gazdasági együttműködés a fejlesztések irányába mutat, könnyebb lenne ezeket a találkozókat szervezni. Ahol megtalálná a maga célját az építész, a tudós, a kereskedő, a gyártó is - ezt nagyon jónak tartanám. Engem minden Budapesten működő arab nagykövetség rendszeresen meghív a fogadásaira. Sokkal jobban érezném magamat, ha látnám, hogy van olyan közeg a gazdasági életben, amely számol ezzel a kapcsolattal. Ha a Kereskedelmi és Iparkamara, vagy akár egy vállalkozó jelezné az érdeklődését, én biztosítanék neki névre szóló meghívót, és esetleg formálódhatna egy majdani együttműködés. Nem kell a fogadáson üzletet kötni, ott elég megismerkedni a majdani partnerrel. Sajnos nem érzem, hogy ez sok vállalkozást érdekelne.- Számos helyen állítottál ki fotósként az arab világban. Hova jutottak el a képeid?- Nagyon sok helyen volt, és most is sok helyen lehetne kiállításom, csak anyagilag nem bírom. ígéretet kaptam például a katari kulturális minisztertől, hogy szívesen megnyitja a kiállításomat, ha megszervezem. De bármelyik nagykövet vagy arab kulturális miniszter szívesen eljönne személyesen Magyarországra megnyitni a kiállításomat. Csak erre nekem nincsen fedezetem. Nincs mögöttem egy stáb, akik segítenének ebben. Ez csapatmunka.

A szándékom ma is töretlen, és régóta próbálok a művészet segítségével hidat verni a két kultúra közé. Itt Hetényegyházán nagyon sok arab nagykövet megfordult az évek során. 89 óta gyakran előfordul, hogy valamelyikük felhív: lejönnének hozzám egy kávét inni. Magyar politikusok is többször megfordultak nálam. Nagyon büszke voltam arra, hogy Kairóban, a legnagyobb múzeumban állíthattam ki a „Magyarország arab szemmel" című anyagomat. Óriási dolog, hogy nekem száz különféle fotóm van ott magyar emberekről, magyar tájakról, a magyar irodalom nagyjairól, magyar sportolókról. Rengeteg interjút készítettek velem, közvetített a tévé az eseményről - tényleg jó országimázs volt.

Damaszkuszban a diplomatanegyedben rendeztek nekem kiállítást, a legszebb és leghíresebb kulturális központban. Ugyancsak jó emlék a katari kiállításom. Akkora termet kaptam, hogy hihetetlen. Nagy flanc volt, ott volt a magyar nagykövet is. Örülök annak, hogy sikerem van, ahol csak kiállítok, de óriási probléma minden egyes új kiállítás anyagi értelemben. Nem olcsó a repülőjegy, magam fedezem. A mai napig Katarban van mintegy száz darab fotóm, gondot jelent hazaszállíttatni őket.

Sok helyen elmondtam már: szeretném egy alkotótáborral erősíteni a magyar-arab kapcsolatot. Ezt magam vezetném, magyar barátaimmal az arab világból hívnánk fotósokat, szobrászokat, építészeket, festőket, költőket. Szívesen átadnám az összes tudásomat, kapcsolatrendszeremet. Megpróbálnék innen, Magyarországról is 10-15 embert eljuttatni Kuvaitba, Szaúd-Arábiába, Katarba, az Emirátusokba és más arab államokba. Megálmodtam ezt, mindenki, akinek beszéltem róla, remek ötletnek találta, de már látom, hogy nem lesz belőle semmi.- Nem álltak melléd anyagilag?- Még csak nem is ez a baj. Én el tudok látni kb. négy embert. Ha ennél többet akarok, akkor biztosítanom kell a szállást is, a közlekedést is, és erre már nem tudok vállalkozni egymagám.

A repülőjegyüket természetesen fizetik, mi is magunk fizetjük, ha kiutazunk. Ha ezt a tábort meg tudnám valósítani, a magyar képzőművészeti kultúrát meg tudnám honosítani a térségben.

Az ilyen politika feletti területeket és ötleteket kellene erősíteni, de az idő most nem ennek kedvez egyik oldalon sem. Remek magyar szakemberek vannak az élet és a művé82