Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út
zom tőled: bonne chance! Én most már másféle tájakon járok, ahol öltöznek az asszonyok, leányok, ünneplőbe, pirosba, fehérbe, és sírni fognak. Nagyon-nagyon fognak sírni, mert tudják, hogy ritka pillanat, mikor a magunk fajtája örömében teheti ezt." (Szellemi honvédelem, 243. o.). Közbevetőleg és nem marginálisan. Ha „magyarországi" helyett „magyar" társadalmat mondok, ugyanazt értem: mindig egy-egy országnak van társadalma. Nem beszélünk vajdasági, felvidéki, erdélyi magyar társadalomról. Másfelől nem mondjuk, hogy egy-egy országnak van nemzete, ahogyan azt se, hogy egy-egy lakosságnak van országa, lakosság és nemzet pedig nem szinonimák. Egy-egy társadalomnak sincs országa, míg egy-egy nemzetnek lehet. Amikor Szabó Zoltánt a nemzet érdekelte elsősorban, már a harmincas években, és még a nyolcvanas elején is, számára a magyar nemzet nem volt országhoz köthető: épp annyira élt Marosvásárhelyen és Dunaszerdahelyen, mint Hódmezővásárhelyen és a Lajtán túli országokban, például az osztrák, Sankt Georgen am Langsee-ben - ő Szent Györgyhelynek keresztelte -, ha ott éltek, vagy összegyűltek egy konferenciára magyarok. A nemzet: emberek - mondta az 1977-es genfi konferencián („Dies Academicus Hungaricus Genevensis") az ő szavával: diétán. Abból következtette: „mi tehát, itt és most, nemzet vagyunk; noha azt nem mondanám, hogy a nemzet mi vagyunk" (1956, 206. o.). Ehhez tartozik az a meglátás, hogy a magyarság bennem van, nem én vagyok a magyarságban. (A szó itt minőségre, jellegre, nem mennyiségre utal, mint „a világ magyarsága" kifejezésben, ahol szokásosan a világ magyarjainak összességét jelenti. Nagyon szokatlan lenne, ha valaki ezzel a kifejezéssel a világ magyar jellegére utalna, bőven túltéve az extra Hungáriám non est vita kijelentésen). A társadalom is, persze, emberekből, egyénekből, tevődik össze, nem pusztán osztályokból; csak máshogyan. Más, mindenképpen máshogyan érthető, ha azt mondom: a társadalom bennem van, nem én vagyok a társadalomban. A társadalom is emberek, de nincs ott társadalom, ahol sok ember összecsődül az utcán, áll az autóbuszban, vagy felvonul valamilyen alkalomból, akár sztrájk esetén. A nemzet és a társadalom megkülönböztetést Szabó Zoltán A tardi helyzet óta, vagyis a kezdetektől fogva használta, később azonban, a 70-es években, hangsúlyozottan toldotta meg egy harmadikkal, ez volt az ember, mint emberek, (emberegyének). Az „ember" szó ezzel két összefüggésbe került - nemzet és társadalom egyaránt emberekből áll -, és ezt ő azzal a véleményével kapcsolta össze, és tette világossá, miszerint az 1956-os magyar forradalom: forradalom volt, nem csak szabadságharc, magyar is volt, forradalom is. Erről az említett 1977-es genfi konferencián beszélt. Egyfelől azt mondta, hogy „1956 forradalmával Magyarországon nem a nemzeti karakter fejeződött ki. Ezzel a forradalommal a magyar nemzet jött létre." (1956,226. o.).7 7 Szabó Zoltán, 1956 Korszakváltás, sajtó alá rendezte Kenedi János. (Osiris, 2006, 226. o.) A továbbiakban: 1956. 48
