Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Alföldy Jenő: Tartópillérek Kálnoky László költészetében : Megemlékezés születési centenáriumán
az általa megmentett (és egyes mítoszváltozatok szerint általa is teremtett, „sárból gyúrt") emberiség hirdeti a titán dicsőségét mindaddig, amíg él fajunk. A mű közösségi gondolata minden népre és nemzetre kiterjed: emberiségvers. A Letépett álarcok és a Hérosztratosz az emberi lényeg megragadása - egyik a színéről, másik a visszájáról. S most nézzük a krisztusi példát, amelyet Kálnoky A magyar költészethez című versében idézett föl a nyolcvanas évek elején.16 Megjegyzem: a művelődés történetében több alkalommal is összevetették a prométheuszi és a krisztusi történetet. Közös bennük, hogy mindketten feláldozták magukat a gyámoltalan, illetve az eredendően bűnös emberért. Megváltók tehát mind a ketten. Istenségek, akikhez hasonló emberpártoló felsőbbrendű lény többé nem létezik ilyen fokon mép egyszer az ógörög vallás, illetve az Újszövetség szerint. A görögség Prométheusza és az Újszövetség Jézusa között kultúrtörténeti megfelelés van; nem térek ki arra, hogy egyéb vallások közt is van ilyen. A két, emberiséget gyámolító isteni alak nem véletlenül bukkant föl Kálnoky életművében. A legfőbb gondviselő iránti hiányérzete hívta létre őket egy-egy kiemelkedő versében. Fölismerte rajtuk azokat a stigmákat, amelyek őket az emberiség jótevőjének közös ismérvével jelölték meg. Az Isten hiányát sirató, a hitetlenül is hívő, s legalább az Isten iránti szükségletet kifejező költészet ama hagyományához csatlakozott Kálnoky, amelyet Ady, József Attila, Nemes Nagy Ágnes és még számos nagy költőnk műveiből ismerünk. (Következetesen hívő nagyjaink, mint Babits, Rónay, Pilinszky, más összefüggésben említendők: az ő hitüket alig, vagy semeny- nyire sem kezdte ki a kétely, noha ők is szenvedték a gondviselés hiányát.) Költészetünknek ezek a nagyjai a konvenciókon alapuló hit elleni lázadozásukkal együtt is mélyen benne gyökereznek a keresztény kultúrában. Úgy vélem, nem pusztán a művelődési tradíció, és pláne nem a konvenció kedvéért nyúltak a krisztusi hagyományhoz.17 18 Kételyeik, a hitükben való megrendülésük és/vagy a tudományos gondolkodás igényének ellenére a keresztény erkölcs érvényesül műveikben. A hit fogódzója nemcsak az ész bizonyosságát követelő egyéni lélekben jelenik meg mint óhaj, hanem kollektív lelki szükségletként is létezik majd' minden közösségben. Az ész és a hit együttes igénye sokszor megmutatkozott már a költészetben csakúgy, mint az ismeretek határán megtorpanó filozófiai gondolkodásban, a legmodernebbekben is. A magyar költészethez című versében Kálnoky a krisztusi példához kötötte a hazai poéták hagyományos áldozathozatalát a nyelvi, történelmi és kulturális közösségért. A mű keletkezése táján, a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján támadt fel az a divathullám, amelynek hullámlovasai szerint „A költészet példátlanul lesüllyedt a hetvenes években". Kálnoky Túlbuzgó sírásóinkhoz18 címmel három szonettből álló költeményben szállt vitába ezzel az állítással, s vitafelének nevét a szövegbe simuló szójátékokkal emlegette versében. Cáfolatul pedig olyan műveket sorolt fel az évtizedből, mint Weöres Psyché\e, Nagy László Jönnek a harangok értem című kötete, Pilinszky Szálkákba, Kormos István Szegény Yorickja - és a saját, „olasz szonettek"-bői álló, mesteri triptichonja, amelyben az előbbiekre hivatkozott. A kritikust, Balassa Pétert - a fiatalon már tekintélyes prózaíró, Esterházy Péter közbenjárására - Kálnoky megkövette a személyt bántó kijelentéseiért (Ha túllövünk a célon), de nem vonta vissza versének gondolatát, sőt megtoldotta A magyar költészethez című versével. E dithüramboszi mű a hazai líra krisztusi arcát mutatja föl. A szenvedő Krisztusét, 16 Az üvegkalap (1980-1981). 17 Ugyanezt elmondhatjuk a Mária-, illetve a hazai Boldogasszony-kultuszról is, amelynek irodalmi, képzőművészeti és zenei remekművek sokaságát köszönhetjük az európai és egyéb kultúrákban is. 18 Kötetben először in: Az üvegkalap, 1981. Ami a Túlbuzgó sírásóinkból a kritikus személyére vonatkozott, azt Kálnoky lovagiasan visszavonta az ugyanebben a kötetben megjelenő, Ha túllövünk a célon című, B. P.-nek ajánlású szonettben. A monogram Balassa Péter irodalomtörténész nevének rövidítése. 30
