Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Vári Attila: Bábakalács

Flóra futott, de még a zöld alagútban is ott dobolt a fülében az ének, s tudta, hogy soha többet nem próbálkozik a kocsmával. Hányingere volt, s alig várta, hogy bemászhasson Sárával a fürdőkádba.

Iván, a rajztanár előbb csak meglepődött a lány mindent kitapintani akaró ujjaitól. Férfiatlannak tartotta, az volt az elképzelése, hogy a szex valami olyasmi, amit a férfi csinál, a nő pedig eltűri, de egyre jobban megszerette ezeket a szemérmességet mellőző keresgéléseket, az ujjbegyek rajának külön életet élő csatangolásait a bőrén, s lassacskán fölfedezte ő is, hogy Flóra egész teste egy nagy játszótér.

Nem tudta, hogy Flóra miért szeretné, ha a róla készülő festmény hátterébe, a kínosan tökéletesre festett drapéria helyett, valami egészen mást, léggömbszerű testek ezreit festené. Áttetsző, szappanbuborék-szerű testeket. De engedelmeskedett, s szerelmeskedéseik szünetében, hiszen már nem a festésnek voltak pihenői, több időt töltött az ágyban, mint festőállványa előtt. Az üveghasábokon megtörő, polarizált fényt tojásokra és labdákra vetítette, szivárványgörbületeiket másolta a női mellekhez, fenekekhez hasonlító, áttetszősre festett üveggömbökre, szürrealista látomássá, valószerűtlenül lebegővé téve az amúgy naturalista hűséggel megfestett aktot.

Nem tudhatta, hogy a szappanhab buborékok is részesei voltak Flóra erotikus előéletének. A lányok, hosszas keresgélés után, megtalálták a nevelőintézetben, a villa alagsorában, a hajdani személyzeti fürdőszobát, amit talán még a háború alatt vakoltak be valamiért. Egy kiszélesített nyíláson keresztül átjutottak a falon, letakarították az évtizedek szennyétől-porától felismerhetetlenné vált kék csempéket, kisúrolták a beszürkült kádat, s hála Sára mindent megszerelő képességének, egyszerre, mintegy gongütésre, forró víz folyt a hatalmas oroszlánfejű rézcsapból.

Csak meg kellett várják, hogy kihűljön a víz, hogy belemehessenek, s mert a gondnoki raktárból egy lopott vezetékkel villanyt is vezettek, nem kellett félniük a sötéttől, s így hajnalig tartó lubickolásaik egyik játéka az volt, hogy szalmaszállal, órákig voltak képesek csinálni, szappangömböket eregettek.

Előbb még azért versengtek, hogy ki tud többet, hosszú vonatszerelvénynek nevezett láncolatosan egymáshoz tapadó szörnyeket fújni, aztán már csak az érdekelte őket, hogy egy-egy nagyobb buborék minél tovább éljen, s Flóra fölfedezte, hogy kielégülése is hasonló. Eleinte sok apró, delejes áramütést érzett, Sára kezének örökmozgó simogatásától, aztán egyre inkább nőttek és nyúltak a pillanatok, hogy a végén egyetlen hosszan tartó lebegéssé váljon az érzés.

Talán emiatt a kamaszos élmény miatt szerette a kádba vinni a szebb testű klienseit, s aztán az elő- és utójáték idején a férfi testére hószobrokat építeni a fürdőhabból, amit aztán addig fújt, mígnem szétpukkantak, s csak a fürdősótól kéklő víz maradt a becézett alakon.

De erről az ipari búvárok, akik engedélyt kaptak az alászállásra, s hatalmas gömbalakú réz kobakvédőjükkel úgy néztek ki, mintha kimondottan számukra kereszteztek volna időrágta lekvárfőző üstöt berácsozott hajókajütablakokkal búvársisak gyanánt, mit sem tudhattak. A mocskosán habzó, szivacsosan tajtékzó vizet láthatták csak a sisak börtönrácsozatú kémlelőablakán keresztül, s ha

18