Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Buda Ferenc: Váltókon át; Színre szín; Míg az ember
Buda Ferenc Váltókon át Robog a vonat, közelít a korai este. Vas villanyoszlopok visszafelé suhanó függőlegesei: egy-egy hangtalan, fájdalom nélküli ütés a halántékra. Föl kell figyelnem rá: nem kattognak, nem zakatolnak a vonatkerekek, csak a futtában odahagyott állomások hirtelen fólszaporodott sínpárain átrobogva jelzi egy-két sietős, aritmiás döccenés: váltókon át visz az út. Fénysorok forduló, tovabillegő horizontja közeleg s elmaradozik. Lassít a vonat. Megáll. Ráhúz a fék. Am aztán újraindul. Alkonyra éj nyomul - sűrű, félfolyós, fekete űrbéli üstből szerteömlött, kihűlő szilvalekvár. Vagy inkább bodza? Meggy? Afonya? Gyalogszeder? Illata nincs, ízét nem érzem.
/
