Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"

— Biztosan, de abba nem láttam bele, szerintem nagyon kevesen láttak bele, hogy maga Romány Pál mit tett ezért. Biztosan tett, és mozgatta a szálakat. Később tanultam meg, saját pályámon is, hogy hihetetlen különbség választja el az első számú vezetőt az összes többitől. Hihetetlen. Olyan nagyságrenddel, hogy azt nem tudom érzékeltetni. Az ő számára egy sor ajtó még megnyílik, a második számú vezető előtt már nem.

— Maga Romány Pál fogalmazott úgy a rajzfilmstúdióról megjelent könyvnek adott interjújában3, hogy ő volt itt a főispán és Gajdócsi az alispán. Hiába volt Gajdócsi a választott vezető, Romány pedig, akit fölülről küldtek, gyakorlatilag afőispáni ranggal járó összes jogosultság őt illette.

— Igen, csak a párhuzam nem teljesen pontos. Az én tudomásom szerint a főispán a kormány embere volt a régi rendszerben, nem választott volt, hanem a kormány embere. De érthetjük így is. A lényegen nem változtat. Ha már a rajzfilmstúdiót szóba hoztad: úgy emlékszem, már megvolt, mire én idejöttem.

— Igen, 1971-ben létesítették.

— Az őstörténetét nem ismerem pontosan, de beleillik a képbe, ahogy mondtam, hogy amit meg lehetett szerezni, azt megszerezték, abból építkeztek, tehát kicsit esetleges, hogy miért pont a Forrás, miért pont a zománcműhely, miért pont a Kerámia Stúdió jöttek létre. Ezek személyes ügyek voltak.

— Személyes ügyek abban az értelemben, hogy például a Kerámia Stúdiót megálmodó Probstner János jó érzékkel Kecskemétre jött, és éppen Gajdócsi Istvánt kereste föl?

— Tőle kell megkérdezni. Abban személyes, hogy valahogy találkoztak, valamit ígért neki Gajdócsi, amit teljesített, és ezt János elfogadta. Ez így köttetett meg kettejük között, és aztán vállvetve egymást támogatták, és lett az, ami lett. Mint ahogy emlékszem, hogy a szobrász Pálfy Gusztávnak is a megye építtetett egy házat, egy műteremlakást, hogy telepedjen le és alkosson. És közben fölsorolhatnánk akár még ötven másik szobrászt, hogy miért nem ők?

— Ebben valószínűleg nem az volt a döntő, hogy Pálfy Gusztávnak megyei gyökerei voltak, hiszen Probstnernek nem voltak megyei gyökerei. Inkább a kvalitásban kell keresni az okokat? .

— A kvalitás, meg a hiány, az űr, hogy nem volt itt ilyen, és valami legyen már. Tehát különbözzünk a korábbi önmagunktól, és ezáltal a város induljon el a felemelkedés útján. És azt teljesen jól látták, hogy igazából egy város felemelkedését a kultúra, az oktatás, a képzett emberek adják.

— A mai dél-alföldi régió megyéihez képest mennyire volt látványos Bács-Kiskun megye vagy Kecskemét fejlődése ebben az időszakban? Hivatkoztál arra, hogy gyakran hallottátok értekezleteken a „bezzeg könnyű nektek" kezdetű mondatokat. Tényleg az volt a közérzület, hogy Kecskeméten könnyű fejleszteni, hiszen kiemelkedő személyiségek állnak a megye élén?

— Mi nem így éltük ezt meg, mégis ez volt az igazság, és ez utóbb tudatosodott bennem. Ezt a folyamatot mi megszenvedtük, mert erőskezű, lendületes és dinamikus fejlesztést szorgalmazó vezetőink voltak, jól megdolgoztattak bennünket. Azért mikor egy főnök erős iramot diktál, azt nem mindig szeretik az emberek. Mégis üdítő és jó volt, mert hát alkotással teli évtizedek voltak. Itt inkább arról van szó, hogy akármilyen volt a rendszer, lehetett véleményed, befolyásod a dolgokra, adhattál szakmai javaslatot, amit vagy elfogadtak, vagy nem, ha nem jól indokoltál, akkor nem, de ha voltak méltányolható javas3 Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió. Az animáció magyar műhelyei. Bp., 2009. Balassi Kiadó.

186