Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"

a tervező, a kivitelező, a beruházási vállalat, az érintett város, az OTP, illetve a többi résztvevő között. Ezeket az akkori főnökeim vezették. Hallatlanul izgalmas volt, mert elvittek magukkal ezekre a tárgyalásokra. És amikor már jól belelendültem volna, hogy mindent megtanuljak, akkor behívtak katonának, tartalékos szolgálatra, három hónapra. Utána már nem ugyanabba a munkakörbe kerültem vissza, hanem átkerültem a területfejlesztésre. Ez olyan általános, úgy mondanám, megyei gazdaságpolitikát összefogó, fejlesztéseket koordináló szerepkör volt. Ez volt a legeleje.- Ezeknek a területfejlesztési ügyeknek volt-e olyan vonatkozása, hogy amikor például megterveztétek egy lakótelep elhelyezését, akkor eleve és módszeresen gondolkodtatok intézményekben is ? Adott-e erre lehetőséget a rendelkezésre álló keret, vagy csak az alapellátás volt ebből finanszírozható?- Az alapellátás, de intézményi értelemben is. Szigorú tervezési normák alapján határozták meg, hogy mekkora lesz az a lakótelep, körülbelül mekkora lesz az a népesség, amely ott elhelyezhető. Akkor ehhez a bölcsődétől az iskoláig bezárólag megterveztünk mindent, ami ebbe a finanszírozási keretbe belefért. Nyilván minden várossal nagy alkuk folytak, mennyit tesz hozzá stb. stb. Ez fért ezekbe a keretekbe, a középiskola az már más ügy volt. Az ennél fejlettebb intézményi struktúra az már egy másik ügy, de az orvosi alapellátás még ide tartozott.- Én is úgy kerültem annak idején egy lakótelepi könyvtárba, mikor Kecskemétre költöztünk, hogy szerencsés módon már oda tervezték a Széchenyiváros közepére. Mondtad, hogy Tohai László alelnök volt az egyetemen, toborzókörúton, Szigeti Péterrel, a tervosztály vezetőjével tárgyaltál. Ezek szerint nem egy már meglévő személyes nexus volt az Gajdócsi Istvánnal, ami téged Bajáról Kecskemétre hozott?- Nem, egyáltalán nem.- Nem is ismertétek egymást?- Nem. Először is, szerintem józan realitás, hogy egy 18 éves fiatalembert, aki voltam Baján, abszolút nem érdekeltek még olyan dolgok, hogy ki a tanácselnök. Éli a maga életét, tanul, készül a maga pályájára. Akkor én már elkerültem a városból, mert jött a katonaság, az egyetem. Gajdócsi István nagyjából ezekben az időkben tűnt ki. Sokan ismerték a bajai járás élén, de komolyabb befolyásra azokban az években tett szert, amikor én még egyetemre jártam. A járás éléről először bevitték Bajára tanácselnöknek, aztán jött a repülőgép-katasztrófa 1971-ben1, amikor szerencsétlenség áldozata lett szinte a komplett megyei vezérkar. Ezt követően irányították Kecskemétre. Nyugodtan mondhatom, hogy nem ismertük egymást korábban, nem az ő személyes közbenjárására kerültünk Kecskemétre.- Amikor állást kaptál a megyeházán, akkor viszonylag hamar kialakult köztetek a kapcsolat? Mennyire tartotta fontosnak Gajdócsi István, hogy az apparátusában dolgozó fiatal szakembereket név szerint is ismerje?- Túlzásokba semmiképp nem esett, de azt szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagyon jó szeme volt, és észrevette, hogy 1973-76 között sorra jelentek meg fiatal, friss diplomások az akkori megyei tanács szakapparátusában. Ez azt jelentette, hogy a 20-25 éve nagyjából mozdulatlan szerkezetű és összetételű apparátus kezdett átalakulni. Nagyon

1 1971. szeptember 16-án Kijev mellett lezuhant a Malév MA110-es járata. A fedélzeten tartózkodó 41 utasból 35-en a Szimferopolba tartó Bács-Kiskun megyei küldöttség tagjai voltak. Mindannyian életüket vesztették, köztük Erdősi József, a megyei tanács elnöke és Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság titkára.

182