Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Szakolczai Pál: "A titok az előrelátás képessége volt"

kulturális érdeklődése ne lett volna, inkább úgy gondolom, az lehet, hogy nem tolta magát előtérbe, de az ő idején megvalósuló kezdeményezéseket, majdnem függetlenül attól, hogy ki volt a kezdeményező, fölkarolta, támogatta. Tekintve, hogy a mechanizmusát ismerem, a legfelső szintű ötéves és éves terv jóváhagyása elképzelhetetlen volt az első titkár nélkül. Romány Pál idejében dolgoztam hosszabban, és onnan tudok konkrétabb példát. Akárki volt a kormányszervek részéről kijelölt felelős egyeztető Bács-Kiskun megye, és természetesen Kecskemét nagyváros fejlesztési ügyében, a programunk sosem azzal kez­dődött, hogy mosolyogtunk, kávéztunk vagy konyakoztunk. A legelső program, - akkor is, amikor még nem közvetlenül Romány Pál munkatársa voltam, - hogy az érkező buda­pesti küldöttség vezetőjét átkísértük hozzá. Mindenkit ismert, vagy az ötéves miniszteri tevékenységéből, vagy pedig még azt megelőzően - a területi gazdaságfejlesztési osztály vezetője volt korábban az MSZMP központi apparátusában -, az akkor már nagyon aktív szakmai-politikai műhelyként is működő legfelső irányításban. Akik felénk közvetítették a központi politikai testületek akaratát, azokról már sugárzott, hogy a döntés elő van készít­ve, hogy a tudatosan fenntartott arányossággal számolnak, hogy tudják: nagy a felelőssé­gük ebben. Gyakran volt olyan helyzet a nagyobb beruházások elkezdésekor, hogy most vagy soha. Ezt ők mindig felismerték, az egyeztetések témaköreinek a legfontosabbikát Romány Pál mindig ismerte. Gyakran megesett, hogy ezeket a megbeszéléseket Gajdócsi István személyesen vezette. Tohai László, a fejlesztésekért felelős helyettese többször is, és én is tárgyaltam az illetékes minisztériumi képviselővel, a lakásépítésről pedig az OTP mint fő felelős és egyedüli lakossági bank vezetőjével. Hangsúlyozom, nem a rang, nem a tisztség volt a fontos, hanem az, hogy jártasán, felkészülten érkeztek. Az általunk fölter­jesztett fejlesztési vázlatokat megismerték, mindenre konkrét válaszuk volt. Természetesen szomorúak voltunk, ha elutasították valamelyik kezdeményezésünket. Egy esetet szívesen elmesélek azok közül, amikor - ezer ok miatt - nem koronázta siker az itteni kezdeményezést. A bor- és pezsgőtermelés nagyon magas, és még erősen növek­vő üvegpalackigényét az akkor még száz százalékban állami cégek nem voltak képesek kielégíteni. Ha hiszed, ha nem hiszed: az összes üvegipari vállalatot irányító Üvegipari Tröszt vezérigazgatójával folytatott tárgyalás után - tudományos-fantasztikus regénybe illő történet „happy end"-jeként - a Duna medrének homokjából a felkért szakemberek elkészítették az első sorozat pezsgősüveget! A kisipari léptékű, laboratóriumi mennyiségű palackgyártás korlátái szerencsére elég hamar bebizonyították: nem a legjobb utat válasz­tottuk, a közbenső happy end után nem mi nevettünk a végén. Pedig az évi több millió többletüvegre váró nagy megyei borkombinátok még pénzzel is támogatták a fantasztikus ötletet!- Eddig elmondtad, hogy fölfelé hogyan kellett a tervosztálynak egyeztetnie, de nyilvánvaló, hogy ezekben a kérdésekben nem volt lényegtelen az adott településekkel való egyeztetés lefelé sem. Mennyire volt például Kecskemét mindenkori vezetése együttműködő ezekben a kérdésekben, mennyire jelentkezett megrendelőként? Esetleg csak tudomásul vette, vagy netán prüszkölt is a fejlesztések ellen? Ezekről a részekről milyen emlékeid vannak? Volt itt három komplexen gondol­kodó vezető távlatos elgondolásokkal, de tudjuk, hogy nem dolgozott mindig minden pozícióban hasonlóan távlatos, kvalitásos ember.- Nem volt fölfelé és lefelé, ezt tisztázzuk. Akkor már nagyon fontos volt, hogy a köz­ponti szervekkel egyeztetett fő sarokszámok birtokában a városi tanácsok hasonló funkci­ót viselő munkatársaival - nem csak vezetőivel! - részletesen egyeztessünk. Természetesen a tanácselnökök döntő szerepet játszottak ebben. És hát ott volt a városkörnyék, a járások. Egy időtől kezdve választott testületek a járások élén már nem álltak, amikor mi működ­174

Next

/
Thumbnails
Contents