Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Fehér zsebkendő

- Úgy gondolod, hogy Gajdócsi Istvánnak volt köszönhető, hogy ez az intézményrendszer létrejött, vagy azért voltak más tényezők, amik ezt segítették? Persze beszéltünk Romány Pálról meg Pozsgay Imréről, akik szintén támogatták a városi szellemi életet, de mégis mit látsz még nyomós tényezőnek?- Erre nem tudok választ adni. Az, hogy Gajdócsit ennyire szíven találtam ezzel a beszédemmel, azt mutatja, hogy ez őrajta valahogy nagyon állt és bukott. Az is biztos, hogy piszkálhatták miatta. Ez a felszólalásom őt megerősítette, igen, és én úgy gondolom, hogy Románynak is szívügye volt. Részletkérdés, hogy egy-egy tevékenységünk nem, tehát nem hiszem, hogy Romány röpdösött értünk a Csoóri-ügy kapcsán vagy örömében, mert biztos hogy őket is ilyenkor, mindig fenéken rúgták. Én úgy képzelem el, hogy engem maga elé idézett Hatvani Dani, Hatvani Danit maga elé idézte Romány, és Rományt is maga elé idézte valaki. Amikor Kecskemétre kerültem, és idekerültem a szerkesztőséghez, még egy-két napja voltam csak itt, de pechemre csak egyedül voltam bent a szerkesztőségben, amikor Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese kereste a Forrást. És akkor engem talált, és kért, hogy azonnal menjek át. Átmentem, ő egy nálam idősebb és rangban följebb álló ember volt, és azonnal tegezést ajánlott, szervusz, szervusz. Én úgy meghatódtam, hogy milyen jó itt a légkör Kecskeméten, pár napja kerültem ide, összete- geződtünk, erre Major Imre elkezdett szidni, mint kocsis a lovát, hogy már megint mit csináltatok, és én rájöttem, hogy Hatvani Dani helyett kaptam, helyette engem szidtak le. Utána ballagtam hazafelé és meditáltam, hogy a Major Imre azért tegeződött össze velem, mivel magázva nem lehet valakit így leszidni.- Meg talán annak is nagy szerepe volt, hogy az egyes intézmények élén kik álltak, kik mozogtak. A városi lakosság mennyire volt érezhető a háttérben mint olvasóközönség, vagy olyan, aki a rendezvényekre esetleg eljárogatott? Itt a városbeliek, akikkel nap mint nap találkoztatok az utcán, ők mennyire figyelték az eseményeket?- Én azt tudom mondani, hogy ez '89-ig talán jobban számított, mint '89 után. '89 után az egész szellemi élet szabadabb lett, de légüres térbe került, de azt hiszem, hogy ez már egy külön történet. Külön történelem.

Az interjút Sági Norberta készítette

156