Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Fehér zsebkendő
Illyés Gyulának ezt a beszédet elküldtem, és kértem a hozzájárulását a közléshez. Illyés ezt postafordultával küldte vissza, már kijavítva. Legépeltük újra, még egyszer elküldtük, és ő újra belejavított ceruzával, és megkért bennünket, hogy küldjük el neki még egyszer. Tehát kétszer vagy háromszor ceruzázta szóról szóra Gyula bácsi ezt a beszédet, mire úgy érezte, hogy nemcsak az elhangzott, hanem a leírt szöveg is méltó hozzá. Emberileg ezt nagyon szép, fontos mozzanatnak tartom megemlíteni. Illyés Gyulában az írói nagyság mellett az emberi nagyságot is láttam. Azért is mesélem el ezt az adalékot szívesen, mert félreértésekre adott okot. Volt, aki azt mondta, hogy Illyés átírta a beszédet, és mikor ezt mondta, még azt is hozzágondolta és hozzáhíresztelte, hogy tompította. Nem, nem, állítom, hogy nem. Illyés tartalmilag nem cenzúrázta ebben a munkafolyamatban a beszédet, én mint koronatanú tanúsíthatom ezt. Csak javította, hiszen az elmondott beszéd és a leírt szó között mindig különbség van, és szép szöveggé, esszészöveggé emelte az elmondott, nyers beszédet. Tehát így megjelent a Lakitelek-szám, és elég élénk visszhangot keltett országosan. A Forrásnak és a Lakiteleken folyó munkának országos visszhangja volt, sőt a Szabad Európa például a lakiteleki beszédeket mind folytatásban beolvasta, tehát talán még nemzetközi figyelmet is érdemelt. Érdeklődést és botrányt váltott ki. A címoldalán szereplő fotó is felhívta magára a figyelmet. Volt ott egy nagy lépcsőrács Lakiteleken, ahol a tanácskozás volt. És valamelyik fotós, nem tudom, többen fotózták nekünk Lakiteleket, Kanyó Ferenc, Iskander6 és a Petőfi Népétől is talán valaki, Straszer András, nem tudom melyikük fotója, de úgy fotózta az írótalálkozó résztvevőit, hogy a rács mögött legyenek. És a Forrásban a kisördög működött bennünk annyira, hogy ezt a fotót tettük a címoldalra. Ez azért a szocializmusban a művészet helyzetét jól tükrözte: tanácskoznak a fiatal írók, de rács van. Ezt meg se lehetett támadni, hiszen hát, ha egyszer az a lépcsőforduló ott volt, el nem bonthatták. De a hatalom nagyon nehezen nyelte le. A botrány és a szám körüli kavargás mindjárt a címoldal rácsa körül indult.- Tehát provokációnak szántátok a fotót?- Provokációnak. Nem voltunk mi, nem tudom, milyen bátor legények, nem voltunk mi bátor legények, de gyáva legények se voltunk. Mindig tudtuk azt, hogy a Forrás országos folyóirat, és mindig tudtuk, hogy országos, sőt nemzetközi figyelem övezi, hiszen a kezdetektől kezdve a határainkon túli magyar szerzők is a magyar irodalom része voltak a Forrásban. Ebben is lehet, hogy bátrabbak voltunk, mint a központi folyóiratok. Tolnai Ottó7 és a többiek előbb megjelentek a Forrásban és a Tiszatájban, mint a központi folyóiratokban. A központi folyóiratokban mindig féltek a határon túli magyarsággal foglalkozni.- Milyen visszajelzések érkeztek erre a számra?- így már a részletekre nem emlékszem, de ez a közlés a szellemi életet megpezsdítette. Ez viharos és hősies eseménynek számított. Utána még voltak különböző lakiteleki akciók, egészen az MDF megalakulásáig és a rendszerváltás előkészítéséig, de hát ez volt az első, ahol rendszerdöntögetés még nem történt, de egy folyamat mégiscsak elindulhatott. Amikor még ha nem is az ellenzék véleménye kapott teret, de mondjuk azt, hogy legalább a vélemények széles köre kapott helyet.- Volt egy konkrét témája is ennek a találkozónak. 6 Bahget Iskander (1943) Szíriái származású fotográfus, 1967 óta él Magyarországon. Munkássága szorosan kötődik a Forrás folyóirathoz. 7 Tolnai Ottó (1940) vajdasági származású Kossuth-díjas író, költő. 151
