Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Csehy Zoltán: Őszi lovaglás; Nyelvtani gyakorlatok; A Bach Akadémián; Boszorkány; Acteon-variáció
A Bach Akadémián A Bach Akadémián Tan Dun, a kínai-amerikai zeneszerző beszél. Szenvedélyesebb, mint a víz, az őselem, melyről századunkban ő tud a legtöbbet. A székek tulajdonképpen tavirózsák, ellebegnek egymás mellett, a hervadtabbja dekadens, a virulok (mint én) lelkes sznobok. Tudom, a szemléletes költői képek kora lejárt. Christian Lorenz és Dr. Michael Gassmann kérdezik. És egyszeriben minden hang lesz, halakkal telik meg a terem, és búvárruha híján fuldoklunk a vízben. Egy béka hangját hallom még utoljára, ahogy ösztönös ugrása áttöri a víztükröt. Boszorkány Ez a délszláv nő örökké egy vasútállomáson ül, roppant csomagokkal véve körbe, koffer, kalapdoboz, retikül, más férfiakra és más nőkre vár. S ha felemeli a mutatóujját, vihart gerjeszt, mint valami egzotikus isten, akinek nem árt párzás, abortusz, leszbikus hajlam. És pörögni kezd a pályaudvar órája, és a vonatok összezavarodnak, a kalauzok a lépcsőkön ülnek, és a vágányokra lógatják a lábukat, vagy óráik tébolyában gyönyörködnek. És ő szépnek, meztelennek látja őket s hisz benne, hogy leválaszthatók a vonatról, hogy az állomásépület nélkül is léteznek, hogy tovább rajzolhat a testükre a kék tűvel, hogy megjelölheti őket olyan jelekkel, melyeken csak ő tud eligazodni, hogy megnyomoríthatja őket vagy átejtheti a képzeleten túlra, mint mikor öccse villanyvonataival játszott a karácsonyfa alatt.
