Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján

Atyám halála után 1857 nyarát Bolyában töltöttem a testvéröcsémnél. Bár voltam Bolyában 1845-ben is Antal bátyám temetése és hagyatéka elrendezése alkalmából, azóta sokat romlott a falu közbiztonsága. Rendetlenebb népség lakja, mint Domáldot. Többségében oláhok, kevés szász, csak a földesurak voltak magyarok, alig lehet találni egy tisztességes szolgát. Gergely öcsémet is emberei lépten-nyomon becsapják és meglopják. Nehezen lehet megélni a gazdálkodásból. Talán jobb lett volna Gergely öcsémnek, ha Marosvásárhelyen marad, és legalább törvényszéki írnok vagy fogalmazó lett volna. Ha nem jön közbe a 48-as felfordulás, talán maradhatott volna is. De Gergely öcsém, mint lelkes és hőzöngő fiatal, azonnal a fáklyás menetek élére állt, és hiába csillapította Atyám, akarata ellenére jelentkezett az önkéntes csapatokhoz. Hármunk közül csak ő vett részt a forradalomban. Volt is baja elég, csak egy véletlenen múlt, hogy elkerülte a haditörvényszéket. És nem az osztrákoktól, hanem még a magyaroktól, mert elszökött a csapatától, mikor látta a sok fejetlenséget. Aztán 1848-ban az oláhok Bolyát és Domáldot is feldúlták. Szerencsére nem égették fel a kúriánkat, de élelmiszert, bort, gabonát, minden mozdítható szerszámot elvittek. Bolya feldúlásáért Gergely öcsém elég szép kártérítést kapott, 1200 rénes forintot. Ebből igyekezett újra berendezkedni. Biztatott, hogy költözzem végleg hozzájuk, Bolyába, de nekem semmi kedvem nem volt hozzá. Szerettem a csendet, és hogy magam ura legyek, Bolyában ott volt a sógornőm és a kis Gáspár unokaöcsém. Véle sokat játszadoztam, még bújócskáztunk is, de kis hajót és hidat is építettünk a kertünkön átfolyó Csóra patakra. Sokat sétálgattunk a környező erdőkben, de őszre visszaköltöztem Marosvásárhelyre. Várt Szőcs Júlia, akivel valóban jól megértettük egymást. Szobát béreltem a Kálvária utca 905. számú házban. Rozoga kis szoba volt, úgyhogy egy évre rá átköltöztünk a 902-es házba, amely a 905-től a harmadik ház volt a sarkon, a katolikusok temetőjének bejáratával szemben. Az a ház a Péterfi-örökösöké volt és Petri volt az intézője. Ez erősebb épület volt, tornácos és négy szobája is bérbe volt adva. Mi a harmadik szobájában laktunk Júliával. Most itt írom a naplómat.

Soha nem hagytam abba matematikai vizsgálataimat. Szinte minden nehéz problémával sikeresen megbirkóztam. Atyám már gyermekkoromban belém ültette azt a vágyat, hogy a geometria legfontosabb feladata tisztázni a XI. axióma helyzetét. Vagyis, hogy tényleg az axiómák sorába tartozik-e, vagy tétel, és bizonyításra szorul. Atyám az ő költői leikével múlhatatlan vágyat oltott belém, hogy ezt a kérdést tisztázzam. Ahogy ő mondta, „aki ezt a feladatot megoldja, akkora gyémántot érdemel, mint a Föld", vagy máskor úgy kiáltott fel: „halandók, aki ezt a kérdést kitisztázza, annak örök emléket állítsatok!" Mikor én ezzel a megoldással Atyám elé álltam, O sem hitte el, vagyis azt, hogy tényleg ezt egyszer s mindenkorra kitisztáztam. Atyám értette a megoldásomat, vagyis azt, hogy a XI. axióma valóban jó helyen áll a tudományban, és nem lehet bizonyítani. Tagadása ellen új, más világot nyerünk, kihagyása esetén pedig az abszolút geometriát. Igazából atyám akkor kezdte a maga mélységében megérteni tanomat, amikor Lobacsevszkij könyvét is elolvasta. Akkor valóban kezdte belátni, hogy ez a kérdéskör - úgy néz ki - kitisztázódott. De ekkorra már Ő is elfelejtette, mint ahogy a költők is szokták, az ígéreteit. Magam sem vártam volna gyémántokat a Tér

65