Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Bánszky Pál: "A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor"
sok kölcsönanyaggal, de az az érdeme a Moldovánnak, hogy egyáltalán kezdeményezte ezt! És hogy volt egy csodálatos épület, műemlék épület, ahol ezt meg lehetett oldani. Már az időszaki kiállításokat én csináltam, és képzelje el, hogy eddig körülbelül 125 időszaki kiállítást rendeztem. Mindenkit ott mutattam be először, utána került néhány munkája a gyűjteménybe meg a tárlatra. Most már sajnos mindez megszűnt, nincsenek időszaki kiállítások, de ez azért majdnem harminc éven keresztül működött, még külföldi anyagok is voltak. Meg én nagyon sok kiállítást csináltam külföldön.- A Naiv anyagából?- A Naiv anyagából! De úgy képzelje el, hogy Amerika, India, Japán, Európa majdnem minden országába!- Ezek korábban hogyan működtek, mert most pályázat útján lehet...- Kultúrkapcsolatok Intézete volt, onnan a megyéhez jött egy ilyen levél, és én mentem, én rendeztem, én csomagoltam, szóval mindent én csináltam, ami ezzel kapcsolatos volt. Csak, mondjuk, semmi olyan előnyöm nem származott belőle, hogy.... Mondok egy példát: Indiában rendeztem egy nagyon szép kiállítást és Indiából semmit nem láttam, csak az utcát, de hogy én műemléket nézzek, semmi idő nem volt erre. De fantasztikus az is, hogy akkor alakultak ki a japán kapcsolatok, amelyek máig élnek. Ezeket a kiállításokat folytatni kellene, vannak országok, amelyek fogadókészek. Én vittem ki olyan anyagot is, amit el lehetett adni. Tehát, hogy mondjam, ez akarat és szervezés kérdése, és valahol Magyarország népszerűsítése is. Most én nem azt mondom, hogy az egyetlen nagyon fontos a Naiv, mert nem! Mert más is fontos, de azt hiszem, most nagyon arra van bízva, hogy az alkotók megszervezzenek dolgokat.- Valójában az emberi kapcsolatokon keresztül tudna ez szerveződni, nem ?- Persze, de kell valaki, aki kezdeményezi, aki csinálja.- Korábban a finanszírozás nem volt probléma? Ha már egyszer Gajdócsi István beleegyezett, akkor utána már mindent elintézett, az intézmények fenntartását, képvásárlást, mindent?- Volt egy keretünk, nem olyan nagyon nagy, de volt. A Naiv Múzeumnak is volt egy külön kerete rá, mondok egy számot: nyolcvanezer forint, de beosztással nagyon sok mindent meg tudtam ebből venni. Akkor volt egy biztonság! Szóval most hiányzik a stabil tervezés és a fejlesztés lehetősége. Teljesen hiányzik!- Amikor létrejöttek ezek az intézmények: a Naiv Múzeum, a Szórakaténusz, a Cifrapalota, akkor utána mi történt, hogyan alakult a sorsuk?- Lettek vezetői, és így-úgy működtek. Először például a Szórakaténusz élére egy pszichológusnő, Kolozsváry Judit7 került, mert hogy gyerekekkel tud foglalkozni. O aztán elment valahova, a Dunakanyarba, és akkor jött, a Kriston Vízi8, akit pályázati lehetőséggel én hívtam el Egerből. Utána jött Kalmár Ági. Időközben egy nagyon komoly 7 Jávomé dr. Kolozsváry Judit jelenleg az ELTE TÓF docense, az ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskolájában szakpszichológusként dolgozik. A megalakulástól 1983 végéig volt a Szórakaténusz igazgatója. 8 Kriston Vízi József (1953) etnográfus 1984-2000 között volt a Szórakaténusz igazgatója. Kutatási területei: a magyar és a magyarországi játékkultúra, a társasélet formái, és ezek változásai. Tanulmányait ismeretterjesztő és szakmai folyóiratokban publikálja. Jelenleg Dombóváron a Helytörténeti Múzeum vezetőjeként tevékenykedik. 95
