Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján

ráhagyom a házat, amit már első perctől az ő nevére írattam, hogy atyámfiáitól megmentsem a vagyonát. Egyezséget kötöttünk, hogy Amáliát, Dénest, Klára- Elizát rendezi, gondoskodik róluk, de engem többé nem háborgat. Én akkor elköltöztem a Poklos utcai Káli Nagy István házába. Szolgálóm volt Simonfi Lídia. Sajnos csak 1854-ben találtam egy jóravaló lányt, aki aztán kitartott mellettem és aki most is itt van mellettem. Sokkal inkább megérdemelte volna Szőcs Júlia azt a sok jót, amiben Rozit részesítettem. Sokkal szebb is, vonzóbb is volt, mint Rozi.

De hiába egyeztem meg Orbán Rozival, 1853-ban már megkeresett, hogy ő más gyermekét ingyen nem tartja, fizessek neki minden hónapban, ha azt akarom, hogy etesse a gyermekeimet. Akkora ribilliót csapott, hogy végül is ebbe is belementem. így megállapodtunk, hogy fizetek neki havi 10 rénes forintot. Ezzel aztán békémet hagyott. Közben arra is megkért, hogy írjak valamiféle szöveget, hogy ő kiadja a szobámat a Németvárosi utcában, mert hallotta, hogy a nemes tanács ilyen felhívással szólt Marosvásárhely polgáraihoz. írtam is, ugyanis Rozi nem tudott írni, még arra sem tudtam megtanítani, hogy legalább a nevét le tudja írni. Hallottam is, hogy aztán sikerült kiadni a szobát egy Popitska nevű német alhadnagynak. Biztosan ezzel eléggé össze is melegedett, mert 1854-ben azzal állított be hozzám, hogy írjak levelet annak a Popitskának, mert férjhez szeretne menni hozzá. Ezen egy kicsit elcsodálkoztam, de Rozi kívánságának eleget tettem. Levelet írtam Popitskának, amiben figyelmébe ajánlottam Rozit. Persze nem volt foganatja az ajánlatunknak. így aztán Rozi néhányszor visszajárt hozzám, pedig akkor már megfogadtam Szőcs Júliát. Rozi látta, hogy Júliával milyen jól megértem magam, és hogy Júlia is mennyire a kedvembe jár, azt vettem észre, hogy Rozi féltékeny lett. Amit eddig sohasem észleltem Rozinál, pedig hát együtt laktunk közel 18 évet. Úgyhogy hiába laktunk külön, még az ágyamba is bebújt, talán hogy megmutassa Júliának, ki az elsőbbrendű. így történt, hogy Rozi újra várandós lett. És úgy jártam ebben az esetben is, mint Klára Elizával. Magam sem tudnám biztosra megmondani, hogy én vagyok-e az apja. 1855. júliusban szülte meg Gyulát. A házi csendemért abba is belementem, hogy a nevem után írassa, pedig mondom, magam sem tudom biztosra, hogy tényleg az én fiam-e?

Úgy látszik, vannak dolgok, amikre a teljes igazságot csak halálunk után fogjuk megtudni, akárcsak a matematikában. Az ember életének értéke és értelme nem ilyen kicsinységeken múlik. A Tér Tudománya megalkotása után számomra minden más eltörpült és másodlagos lett. Mindenkor a nehezebbet választottam, az emberek szemében a szokatlant, nem érdekelt a látszat, nem akartam az embereknek tetszeni vagy a jófiú képében tündökölni, tettem mindig azt, amit a helyzet megkövetelt, és mindig vállaltam tetteim következményeit. Az emberek szeretnek maguknak hazudni, szeretik, ha jókat mondanak róluk, és azt hiszik, hogy ezeknek a külsőségeknek az alapján értékesebbek lesznek. Mennyire képmutatás az élet! Ha valamire megtanított a matematika, hát erre igen. A lényeg valahol a mélyben van, ahogy a Biblia is írja, megvizsgálják majd az embernek epéjét, máját, igazán a tettei után ítélik meg, és hogy volt-e bennünk szeretet? Én Rozit magamhoz emeltem. Nagy erőfeszítéseket tettem, hogy szeressem és elfogadjam. Sok-sok kívánságát teljesítettem, bajában meghallgattam és megsegítettem.

63