Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Kerényi József: "Úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt"

Erre az alkalomra csináltam egy kis vázlatot, még emlékszem, a laikusok fölkapták a fejüket, még lila égboltot is rajzoltam, ami kiemelte azt a kis házikót. És tényleg az volt, hogy valahogy becsempészte Attila erre a miniszterhelyettesi látogatásra ezt a kis vázlatot. Hanga Mária tett egy olyan kijelentést, hogy ez nem az ő asztala - ő akkor nem az oktatási miniszter helyettese volt -, hanem a kulturális miniszteré, Pozsgay Imréé. Ha Pozsgay ad egymilliót, ő is ad egymilliót. Már úgy mentünk Pozsgayhoz, hogy találtunk egymilliót, most már legyen szíves adjon ő is egyet. így történt, hogy megérkezett, pont egy tervidőszak végén, a hetvenes évek végén, kétmillió a megyébe, és senki nem tudta, hogy mit csináljanak vele. Vita alakult ki a megye és a város között, és akkor Benkó Zoli, aki egy kibírhatatlan modorú, de remek ember volt, azt mondta, ne vitatkozzatok, én megépítem az egészet. És abban az időben egy iskolai tanterem árából megépült a játékház.- Ha jól gondolom, Benkónak a Kodály Intézet kivitelezésében is volt szerepe.- Igen, és a Kerámia Stúdió felépítésében is ő jeleskedett.- Önmagában, ha csak ezt a három munkádat néznénk, is volna okod az elégedettségre. De emlegetted korábban a kecskeméti tornyokat meg a főteret.- Én vettem észre először, hogy milyen különleges. Valahol az Új Tükörben volt egy nagy interjú, és abban beszéltem erről. A Zsinagógában voltam, az építkezéseket ellenőriztem. Szembe sütött a nap, ott volt előttem a Nagytemplom, körülnéztem, még az evangélikusok templomának a tornyát is láttam, ami kicsit beljebb volt, aztán balra ott volt a Barátok temploma, a református templom, mondom atyaég, hát itt minden torony él!- A komplett ökumené ott van a téren.- Igen, nézd csak meg, az értékek sokszor szinte kiverik a szemünket!- Csak nem tűnnek föl.- Éppen csak nem vesszük észre őket. És most itt álljunk meg egy pillanatra. Az igazság az, hogy ezt a beszélgetést is és a korábbi beszélgetéseket is mindig olyankor vállalom, amikor van valami aktuális mondanivalóm is. Amikor itt a múltról beszélünk, nekem meggyőződésem, és ezt mindjárt igazolni is fogom, hogy a jelen problémáinál is lehet a rehabilitáció módszerét alkalmazni. A rehabilitáció nemcsak építkezést jelent, hanem szellemi rehabilitációt is, hogy legyen együtt a fejekben a múlt, a jelen, de lehetőség szerint a jövő is. Most a konkrétumok: az egyik, amiről csak hallottam, a Kiszsinagóga ügye. Nagyon felháborított. Biztosan tudod, Boros Paliék* 5 nagyon szépen megcsinálták, abba költözött a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye. A közelmúltban Budapesten született egy nagy terv, hogy a Felvonulási téren épül egy óriási, új kiállítási épület, tulajdonképpen egy teljes múzeumi negyed, és odaviszik Kecskemétről ezt a fotóanyagot. Jó, vigyék el a teljes anyagot, de én ilyenkor már mindig előre gondolkodom, hogy mit lehet majd az épülettel kezdeni. Ha valóban elviszik a Fotómúzeumot, a Kiszsinagógának olyan hellyé kell válnia, amely akár Bécsből is vonzani tud embereket, pláne, ha még minimális reklámja is volna! Két kivételes ember született itt az Alföldön,

később osztályvezető-helyettes volt. 1975-1983 között a művelődési miniszter helyettese,

5 Boros Pál (1955) Ybl-díjas és Pro Architektúra-díjas építész, 1979-től kezdve él Kecskeméten. Kezdetben a BÁCSTERV, majd az ÉPÍTÉSZMŰHELY Kft építész-tervezője.

78