Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Tapasztóné Perlaki Magdolna: "Ha nem kaptam volna érte fizetést, akkor is dolgoztam volna, mert jó volt csinálni"
tagjaként, mikor a franciaországi Arcueilben aláírtuk az együttműködést. Az első számú megyei vezetőkkel nem volt közvetlen kapcsolatom. Egy idő után, mivel nagy gyakorlatra tettem szert a kiállítások, rendezvények megnyitó beszédeinek tartásában, a Gajdócsi Istvánt megnyitó beszédek tartására felkérők közül a kevésbé jelentős művészeket hozzám irányították át. A megyei pártbizottság első embere egy alkalommal szerzett nekem álmatlan éjszakákat és jelentős lelkiismereti kérdést. Egy alkalommal Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára keresett meg közvetlenül telefonon és rendelt magához. Véleménye szerint én voltam az egyetlen lehetséges személy, aki régi óhaját valóra tudná váltani. Ez az lett volna, hogy Nyíregyháza után Kecskemétnek is legyen mazsorettcsoportja. Hárításként kidolgoztam a megvalósításhoz szükséges iszonyúan magas összegű költségvetést, amelyre a „legfőbb főnök" rábólintott. És itt kezdődött a lelkiismeret-furda- lásom: Kodály városában, a tiszta forrás elvét hangoztatva, adhatom-e nevem egy ilyen csoport működéséhez. Hosszú vívódás után levélben mondtam nemet, érvekkel próbálva bizonyítani, hogy az akkori Kecskemét ezt nem vállalhatja fel. Valószínűleg nincs mindez kapcsolatban azzal, hogy nem sok idő múltán úgy éreztem, munkakört kell változtatnom. A legutolsó időben, egyetlen elismerésként csak megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést, amelyet előterjesztésem alapján már szinte minden kultúrában tevékenykedő személy megkapott.- A városi tanács után hol dolgozott?- A városi tanácson töltött 13 év érdekesen kötődik Kodály Zoltánhoz. Munkám kezdeti éveiben volt az egy év időtartamú, 90. évéhez kötődő rendezvénysorozat, és a Kodály centenáriumi országos ünnepségsorozatot még végigvittem 1982 decemberétől kezdődően. A rendezvények Kodály halálának az évfordulójához kötve márciusban értek véget és én áprilisban váltam meg a népművelési munkakörtől. A Kodály Iskola igazgatónője, dr. Romány Pálné hívott igazgatóhelyettesnek az akkor már négy oktatási területtel bíró intézménybe. Általános iskola, gimnázium, zeneművészeti szakközépiskola, alsó fokú zeneoktatás működött az iskolában. A középiskolák közismereti igazgatóhelyettese lettem. Tanítani nagyon jó volt ismét, de a helyettesi munka adminisztrációs feladatait és a számomra szokatlan szigorú keretek közé szorított légkört nehezen viseltem. így két év után felmondtam az állásomat. 1985 augusztusától 1990-ig dr. Major Imre vezetése mellett a Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa voltam. Szélesebb körben találkozhattam a közoktatás problémakörével. Megyei szinten szerveztem a középiskolák tanulmányi versenyeit, gondoztam a kémia, fizika, ének szaktárgyait, az iskolai könyvtárak működését. Az 1989-90-es tanévben már óraadó tanár voltam magyar nyelv és irodalomból a Bányai Júlia Gimnáziumban. A következő tanévben pedig teljes állású pedagógus lettem ott. Nagy és szép feladat volt kidolgozni a nyolc évfolyamos gimnázium magyar nyelv és irodalom tantervét. Nagyon jó volt együtt dolgozni Lukács Lajos igazgató úrral és a kollégákkal. Az első nyolc évfolyamos osztály egyikének én lettem az osztályfőnöke, a magyar munkaközösség vezetője, több osztály és fakultációs magyaros csoport tanára. 1997-ben betegségem és egy komoly műtét szakította meg aktív munkavégzésem. Azóta férjemnek segítve az egészségügyhöz kerültem közelebb, és az öt unokámmal is akad tennivaló, akár szakmailag is. Az interjút Rigó Róbert készítette 60
