Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján

haladt előre. Általában, ha Atyám valamit a fejébe vett, azt siker előtt nem is hagyta abba.

Közben én is növekedtem, nagyom megszerettem a matematikát és minden örömöm abban telt, ha feladatokat oldhattam meg. Szerettem matematikát olvasni, ebben nagy szerepe volt szépelméjű Vajda Dánielnek, akit Atyám mellém fogadott tanítónak. Most, amikor e naplót írom, itt lakik Marosvásárhelyen, nemrég költözött haza Nagykőrösről, ő az egyedüli a régiek közül, akik még meglátogatnak szerény, bérelt hajlékomban. De éppolyan nagy szeretettel kell itt megemlékeznem második házitanítómról, Szilágyi Józsefről, aki fiatalon elhunyt, de aki még kicsi tanítói fizetéséből arra is spórolt, hogy engem Bécsben megsegítsen. Áldás és hála legyen emlékezetén!

A matematikára főleg Atyám tanított, de azért megbeszéltük az elméleteket eleinte Vajdával, aztán én hamar túlléptem Vajda matematikai tudásán, és akkor már csak Atyám tudott nekem segíteni. Euklidész 15 könyvének végigolvasásá- ban még segített Vajda, főleg a latin szöveg fordításában, de aztán az integrál- és differenciálszámításban már csak Atyám tudott irányítani. Nagyon gyorsan haladtam a tanulásban, az igazat megvallva, a többi tárgyat erősen untam. Bár elismerem, hogy fölöttébb fontos a történelemtan, a bölcselet, a teológia, de abban egyedül is lehet haladni, ha az ember elolvas mindent, ami keze ügyébe akad. És nem nagy dolog ebben tudóssá válni. Kivéve a filozófiát, ahol Köteles Sámuel olyan szépen magyarázott, teljesen átélé és megérté a bölcselet lényegét, és igen tisztán tudta kifejteni Kant gondolatrendszerét. Most is szívesen emlékszem vissza azokra az okfejtésekre, amelyeket először az ő előadásain hallottam. Egészen biztos, hogy nagyban hozzájárult az én roppant fontos Tér Tudományom megalkotásához és az arról való elmélkedésem tisztázásához.

Én is voltam olyan okos, mint Atyám gyermekkorában, de Atyám nem engedte, hogy bohócot csináljanak belőlem, mint ahogy Vele tették a nagyenyedi tanárai, akiket O maga is sokszor a hóhérainak nevezett. Lassan adagolta belém a tudományokat, mértékkel és kellő türelemmel. Azt tartotta, hogy legyen szolid az alapozás, akkor akármilyen építmény majd biztonságosan megáll rajta. Atyám szerette volna, ha Gaussnál folytatom majd a továbbtanulást, ezért igen különösen megkövetelte, hogy tökéletesen ismerjem a németet. Az igazsághoz tartozik, hogy a Bécsi Hadmérnöki Egyetem elvégzése után már jobban tudtam németül, mint magyarul, főleg ami a tudományok megértését illeti. Szóval Atyám Gausshoz akart küldeni, és ezt sokszor emlegette is nekem. Egy hiú reményt is belém plántált, hogy nekem csak Gaussnál szabad matematikát tanulnom, ha azt akarom, hogy jó matematikus váljék belőlem. Igen ám, de éppen mire 12-14 éves lettem, megszakadt Atyám és Gauss levelezése. Éppen amikor befejeztem a négyéves tanulmányomat, akkorra lett teljesen reménytelen a Gaussnál való továbbtanulásom. Persze elmehettem volna Gauss hívása vagy fogadókészségének a kinyilvánítása nélkül is, de ez nem fért össze Atyám büszkeségével. Sok teológus vagy jogász ment ki Göttingenbe a református egyház stipendiumán, talán egyet nekem is tudott volna Atyám szerezni. De továbbtanulásom megváltoztatásához más dolog is hozzájárult, mint Gauss hallgatása. Ez pedig Atyám gyenge profesz- szori járandósága volt. Éppen abban az időben tértek át a rajnai forintról a gyen54