Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út

százados pusztulásnak, de nem gondolt arra, hogy a társadalom egészére is állhat, amit (önkritikával) az írókról mondott korábban.

Nem gondolt arra sem, hogy a parasztság nemzetbe szabadítása, a nemzet megerősítése nem történhetett volna meg néhány év alatt. Ahogyan nem gondolt arra a 30-as években, hogy amit a középosztályt jellemezve írt: az embereket a múltjuk jobban befolyásolja, mint jelenük és jövőjük, a parasztságra is állhat. Pedig barátja, Illyés Gyula megírta a Hősökről beszélek című hosszú versében a summásokról, hogy esténként „visszalopják, ami az övék". Magam úgy gondolom, a Cifra nyomorúságban vázolt társadalmi helyzet messzemenően pontos volt, akkor viszont mi lehetett és mi lett már 1945-ben, majd 1949 után az ország társadalmából. Megszűnt a felső, arisztokrata uralkodó osztály; a középosztály általa elemzett három része közül a zsidóság nagy többsége elpusztult, a „keresztény középosztály" a népi demokrácia diktatúrájában végképp diszkreditálódott, a feltörekvőket pedig az a sors érte, ami a meglévő nagy- és kispolgárokat: kisajátították őket. Az ország társadalma jellege szerint meghatározhatatlanná vált. Egyszerre furcsa, és nagyon is érthető, hogy egy osztályok nélküli, egyszerűen antitotalitárius, és így nemzetalkotó forradalomra volt képes. Utána, és a rákövetkező terror után viszont egy még meghatározhatatlanabb jellegű társadalom került már népi-demokratikus körülmények és lehetőségek között olyan helyzetbe, amelyik Nyugaton a „fogyasztói társadalom" nevet kapta.

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy egy magyar külön út, a harmadik út, illetve a harmadik oldal gondolata és terve érthetően, szinte elkerülhetetlenül merült fel a harmincas években, éppúgy, mint 1945 és 1948 között, majd 1956- ban. A magyarországi társadalom és gazdaság állapota valóban különleges volt a környező kelet-európai népek, a csehek, a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok, de a lengyelek vonatkozásában is. Az éppen vázoltak talán náluk is megtörténtek, de lényegesen más körülmények között. A trianoni ítélkezés a lelkiektől eltekintve is súlyos társadalmi, demográfiai és gazdasági változást okozott. Ha Szabó Zoltánnak arra a meggyőződésére gondolunk, hogy az ország állapotából kell egy annak megfelelő berendezkedést alakítani, mert a máshonnan átvettek nem lehetnek jók, és ha figyelembe vesszük, hogy ő nem az elveszített országrészek visszaszerzésétől remélt megoldást, csakis egy külön magyar útban gondolkodhatott. Az általa felmért és értékelt állapotok szerint.

A harmadik út az ő gondolkodásában sem volt valami köztes a jobb- és a baloldal között, nem is volt a kettő szintézise. A „független nemzeti élet" összeegyeztethető volt számára jobb- és baloldali pártokkal is, csak éppen a társadalom és a nemzet saját adottságain és jellegén belül. Ezt nem lehet illuzórikusnak mondani, hiszen máshol is így van. Az angol Munkáspárt más, mint a német Szociáldemokrata Párt, és megint más, mint az amerikai Demokrata Párt, vagy a francia Szocialista Párt. Ugyanez elmondható ezeknek az országoknak konzervatív jellegű pártjairól is. Az 56-os forradalom alatt Bibó a Radikális Párt névre gondolt, amiből végül Petőfi Párt lett: radikális volt, de nem „polgári radikális", olyan időben, a magyar(országi) társadalom olyan állapotában, ami nagyon is különbözött az 1900 körülitől. Ha, ahogyan gondolom, Szabó Zoltán helyzetfelmérése a Cifra nyomorúságban eléggé pontos volt, azt kell mondanom,

56