Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út

sen a hetvenes évek elején, sokat írt. Mindvégig követte azonban a nyugati és a keleti változásokat; egyaránt lázadt a magyarországi konszolidáció és a nyugati országokban számára egyre több gondot okozó állapotok ellen. Orwell mellett számára A lázadó ember szerzője, Camus volt különösen vonzó, és nem is annyira példaadó, mint inkább vele rokon.

Ebben az utolsó szakaszban - az ország társadalmának kétes, kétséges és őt eléggé kétségbeejtő lelki-szellemi sorsa mellett, és a Nyugaton megtapasztalható változások folyamatában - a nemzet fogalmát és az 1956-os forradalom jellegét újra-, illetve továbbgondolta. Egyúttal, és jobban, mint bármikor a 30-as és 40-es évek óta, a társadalom állapota is foglalkoztatta, csak ezúttal hangsúlyozottabban az nyugtalanította, amit ő maga élt és tapasztalt meg Nyugat-Európában és Amerikában.

3. Parasztság, „középosztály", polgárság

Két érve volt a háború előtt arra, miért különleges a magyarországi, a magyar társadalom helyzete. Az egyik (kiemelés tőle): „a magyar parasztság olyan társadalmi képlet, mely tőlünk nyugatra, azaz a ránk elvi és politikai hatással bíró országokban már elő nem fordul.” (Szellemi honvédelem, 85. o.). A másik:

„Nyugaton már jóideje örökletes dolog polgárnak születni, itt a »középosztályba« le vagy felkerülni életformaváltás volt. Ott a fiúkat apáktól kapott hagyomány csatolja a polgársághoz, itt a fiúkat az apák könnyelműsége, vagy előretörése taszította vagy nyomta felülről vagy alulról az értelmiségbe. Ha a polgári életformába és szerepbe másutt beleszülettek az emberek, itt a »középosztályi« életformába belemenekültek. Ha felülről jöttek (...) lélekben hatalmas vidéki úrélet soha el nem múló emlékeivel. Ha alulról - hálásan a lehetőségekért és állandóan fizetve értük az árat: az engedelmes szolgálatot." (Cifra nyomorúság3, 170skk).

A felülről és az alulról mellett volt szerinte egy kívülről is, amin elsősorban a zsidóságot értette, és szerinte ez a három, múltjából más-másként befolyásolt, jellegében egymástól elütő csoport nem állhatott össze osztállyá. Vagyis az országban szerinte nemcsak a gyakran emlegetett „megkésettség", „egyenlőtlen fejlődés" volt a bajok oka, hanem a társadalom torz alakulása is. Nemcsak nem alakult ki polgárság, de a parasztság sem ment át azon a változáson, amire szükség lett volna. O, mint a népi írók általában, ha ki-ki a maga érveivel is, a parasztságban látta a reményt.

Nyugati országokban, írta:

„a paraszti népesség kérdését úgy oldották meg, hogy jobblétre szenderítették benne a parasztot, s felébresztették benne a polgárt. A megoldás e formájával ma, a polgári életforma elbizonytalanodása idején, mi már summásan elkéstünk. (...)

3 Szabó Zoltán, Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Cserépfalvi, é. n. [1938]. A továbbiakban címmegadással.

44