Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - Ayhan Gökhan: Előszó; Prométheusz; Oresztész; Páva Horváth János; Harmadik bécsi döntés; Ő
Oresztész Mit gondolt vajon Oresztész anyja halála után, nem derül ki. Az ókori törvények nem tették lehetővé a Szophoklész-dráma nyomán megszaporodott anyagyilkosságok kivizsgálását a városban. A keresztény törvények elítélték volna. De az a férfi, aki az anyja fején késsel ejtett sebbe belenyomta az égő cigarettát, és utána könnyes lett a szeme, jól ismerte a görög dráma szerkezetét. Páva Horváth János A másfél szoba afütetlen lakásban. ugyanazzal a sötét hangsúllyal beszél, nem él a magasabb rokon elővigyázatos monológjával. a csendes folytonosság, ami hiányként értékelhető, a magabiztos előépítettség megléte, támasza, ahonnét kiindul, elkezdődik az egész, ahová rossz esetben van esély a visszajutásra, a kezdeti vonal mögé visszaállás, ez az, ez a legtöbb értékveszteség egy apából. át a Dózsa György úti kereszteződésen, letiltasz egy utazást, bezársz a szekrénybe, keres valaki, nem vagy itthon, nem jutunk ki élve, nem jutunk ki sehogy ebből a beomlott beszélgetésből, egy rokoni kapcsolat nehéz sötétjéből, láttam rajta, hogy szeret, a szó jelentése látszott rajta, hangosan elsírtam magam, te elfojtott, ugyanolyan szeretet. lassú élőlény néz szembe várakozás nélkül, tisztán a saját beszédével, egyedül a Tóth Menyhért, az O festője biztos, aztán mit mondott? azt mondta, vágd le a hajad, engedj be a lakásba, hogy nézel ki, az üvegeket tedd el vagy dobd ki, ne foglald a helyet, ne foglald el más helyét a testtel. azt a díjat hazahozta, úgy csinált, mint aki él, pontosabban nem vette észre, hogy meghalt, nem vettem észre én se, hogy halott vagy, nem beszélgettünk sokat, nem adtunk súlyt a mondatainknak, ne beszéljünk többé róla, ne beszéljünk másról, csak róla, csak rólad, ne beszéljünk csak. 32
