Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
Nem tudom. Ezerkilencszáznyolcvannégy szeptemberében ünnepeltük Ilia tanár úr ötvenedik születésnapját, az ünnepségről Baka István kísért ki az állomásra, az én induló vonatommal szemben jövő vonattal érkezett Mészöly Miklós. Akkor találkoztam Mészöly Miklóssal először. Ha Ilia tanár úrral találkoztunk, lehallgatták a beszélgetéseinket. Ha levelet írtunk, elolvasták a leveleinket. Ha telefonáltunk, akkor a telefonbeszélgetést hallgatták le. Amikor mindezek után hosszú évekkel felmentem Pestre, a Történeti Hivatalba, hogy megnézzem a velünk kapcsolatban keletkezett anyagokat, igyekszem a hivatalos nyelvet használni, elsőként egy telefonbeszélgetésünket megörökítő gépiratot tettek elém. Azonnal felidéződött bennem az, amikor beszerelték hozzánk a telefont. Várnunk kellett, nagyon sokat kellett várnunk arra, hogy telefonvonalunk legyen. Értesítettek bennünket, hogy mikor szerelik be a készüléket. Ágival mindketten hazamentünk a jelzett időpontra. Amikor a szerelők végeztek a munkával, az egyikük jelezte, hogy felhívja a központot. Erre azt a választ kapta, hogy itt másként kell csinálni, mint ahogy máshol csinálják. Innét tudtuk, hogy lehallgatják majd a telefonbeszélgetéseinket. 28. Pár év után a szerkesztésről is lettek elképzeléseim, benne éltem a szerkesztőségben, az általam becsült szerzőket közölte a lap. Barátaink, ismerőseink lettek ebben a városban is, s nem csupán a munkatársi körben. Zsófi első, már iskolai osztálytársakat vendégül látó születésnapi ünnepségén a gyerekek szülei közt ott voltak leendő barátaink is. Mindennek ellenére a nyolcvanas évek második felében összeomlottam. Nem éreztem a munkám célját, nem bíztam abban, hogy a rám váró munkákat el tudom végezni, nehezen aludtam el, állandóan pörgött az agyam. Ismét feltevődött a kérdés, mi lesz velem, velünk. Éreztem a Forrás elakadását, mondhatom úgy is, éreztem, hogy az az irodalmi modell, amelynek valamilyen szinten én is részese voltam, már nem működik. Hiába voltam majdnem két évtizeddel fiatalabb Daninál, az én gondolkodásomban is a közvetlenül a társadalomhoz szóló irodalom játszotta a vezető szerepet. A társadalom elakadását is éreztem, nem tudtam, mi jöhet az életünket kitöltő pangás után. Tapasztalatlan voltam, nem tudtam megnevezni az állapotomat. Akkor még nem hallottam semmit a flow-ról, de a depresszióról sem, s azt sem tudtam, hogy a depresszió megelőzi a flow-t, társadalmi szinten is, s az egyes ember életében is. 43
