Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Füzi László: Pethő Bertalan tanulmányáról

az, hogy intuícióihoz tartotta magát." Innét a jellemzés elkanyarodik a Morál irányába, ezt a kanyart már nem követem, hanem inkább megjegyzem azt, hogy Németh intuíciói nélkül egyetlen jelentős vállalkozása (ez a kifejezés is Németh kifejezései közé tartozik) sem jött volna létre, ugyanakkor azonban megjegyzem azt is, hogy módszeréből nem zárható ki az elemzés, ezt még regényeinek olvasói és észrevehetik, nem beszélve arról, hogy maga Németh is önmaga felől elindulva találta meg az újkor jellemző módszerét, az elemzést.

A már jelzett területeken hasonló pontosságot és tisztánlátást tapasztalunk, azt kell mondanom, hogy az egész Németh László-i jelenség megértésének kulcsát adja akkor, amikor így ír: „Tudatosan képviselt, nagy gondolati és ítéleterővel érvényesített módszerének érvényesítése miatt nem tudott Németh László az eltörött Egész mindenese lenni. A töretlen Egészt akarta, szolgálta, noha nem sokan lehettek meggyötört századunkban olyanok, akik mélyebben élték volna át minden Egész megtöltésének kínját, mint ő. " Számos pontot megnevezve fejezhetném ki egyetértésemet Pethő Bertalannal, ehelyett azonban afelé a pont felé fordulok, amelyik kapcsán a véleményem eltér az övétől. Pethő Bertalan viszonylag röviden érinti Németh László korszakait, s azt a változást, amelyik szerinte Németh László világában az 1943-48- as határvonal körül megfigyelhető. Pontosan utal arra, hogy a két korszak között számos összenövés akad, magáról a változásról így ír: „Nem módszere és létértelmezése változott lényegesen, hanem a nézőpont, melyből létértelmezését foganatosítja, s ahonnan módszerét érvényesíti. Jelentkezésétől kezdve hívőn küzdő, pengeélű logikával, nyíltsisakosan harcoló; balsejtelmei, sérelmeinek hangos fájdalma, fel-felbukkanó elégtelenség-érzése ekkor még csak a kétségekkel teli lélek állandó morajlása. Ezt az első korszakot, melynek műveit jelezhetjük »Németh László l«-gyel, a rezignációnak, a kényszerű, majd egyre inkább önkéntesen is keresett visszavonulásnak, a mondanivaló hiábavalósága növekvő érzésének a korszaka követi; az utóbbi életszakaszt, és művekben is kifejeződő világlátást jelölhetjük »Németh László Il«-vel. Ekkor úgy nézi témáit, mintha már lefutottak volna. Ebben a korszakában is vallja, hogy »az ember mégiscsak valami nagy 'totális' diadalra született (a régiek ezt nevezték üdvösségnek), azonban egyre inkább hiányzik belőle a teljesség láza«. Megnyilvánulási módja - úgy tapasztalja - egyre inkább az elnémulás: »Mind ritkábban történik meg - írja 1965-ös pályarajzában -, hogy a mondanivaló áttörje a szavakat pötyögtető csöndet, s ha megtörténik: dadogóvá váló hangom, az arcok elidegenedése figyelmeztet, hogy fájdalmamra nincs fül, gondolataimra felvevő szerv.«"

Értem ezt a gondolatmenetet, talán csak a kezdőpontját tenném máshova. A Németh Lászlóról írott könyvem (Alkat és mű, Németh László 1901-1975, Kalligram 2001) kapcsán nekem is szembe kellett néznem az életmű korszakolási kérdéseivel. Elképesztően sok átalakulás, változás mutatta meg magát Németh pályáján. Magát a Tűnw-korszakot például Lackó Miklós, miután utalt arra, hogy Németh közösséginek tekinthető szerepvállalásai során „akkor érezte magát elemében, amikor a korviszonyok láthatóan szembefordultak ezzel a »hagyományos« (baloldali, radikális - F. L.) progresszióval, s a hiányok, a korlátok - vagy amit Németh annak érzett - többé-kevésbé nyíltan is kiütköztek arculatán", a következő szakaszokat állította fel csupán a Tanú négy évet kitevő szakaszán belül: „A Tanú hőskora - a népi mozgalom önállósodásának útját egyengetve - a válság elején fóllendült baloldali irányzatok újabb nagy vereségének idejével esett egybe. Nem változott Németh véleménye akkor sem, amikor - elsősorban a nácizmusra való visszahatásként - Európa-szerte új baloldali hullám kelt fel az értelmiségi elit soraiban. 1936-1938 között a hazai baloldal is némileg kilépett elzártságából, s a fénykorát élő népi irányzat szintén bal felé orientálódott - ekkor Németh kivonult az ideológiai közéletből. Újraaktivizálódásának kezdete: 1939 tavasza, a régi, sőt az új népi progresszió visszaszorulásának és szétesésének ideje.... Németh újabb kivonulása 1943 elején, a háború fordulópontján következett be; ezt a visszahúzódást szakította meg egy pillanatra a második szárszói beszéd közjátéka", s ezzel már jóval túlléptünk a Tanú időszakán. (Lackó Miklós: Minőségszocializmus, magyarság, korszerűség - A Tanú korai időszaka, in: A mindentudás igézete, Budapest, 1985. 32-33.)

66