Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
óra után is szinte mindenki az utcán volt, az emberek beszélgettek egymással, érezni lehetett, hogy szinte mindenki ismer mindenkit. Kecskemét már akkor is nagyobb város volt, az újabb kori civilizáció jelenségei inkább a lakásokban tartották az embereket. Erre az ásatásra Hatvani Dani is eljött, ásatási munkásként az esőszünetekben felváltva Zsillé Zoltán Hegedűs Andrással készített interjúját olvastuk, Nyugatról behozott könyv volt ez. Ági szinte minden évben ásott, Petőfiszálláson, Móricgáton, Pákán, én a gyerekkel együtt szinte mindig ott voltam vele. Az „autópálya-régészet"elindulása óta pedig szinte az egész megyét bejártuk így, s az író-olvasó találkozók, Forrás-estek révén ismertem meg ezt a megyét. Az utolsó nagy megismerési hullám az itteni Duna mentéhez és a kicsike dunai szigethez, Veránkéhoz köt. A felfedezés izgalmát még ma is átélem. Ha elindulunk Bajára, vagy ha átmegyünk a Tiszán, akkor még ma is úgy érzem magam, mintha először indulnék arra az útra. Hajós környéke, a Duna menti gazdagon termő táj mindig magával ragad. Ha vonattal jövök haza Pestről, akkor Cegléd után kezdem érezni a tájban való otthonosságomat. 15. A Forrás hoz kerülésem után több lap kért tőlem írást. Az írás szabadságát egy-egy pillanatra, pár gondolatmenet erejéig mintha megtaláltam volna. De sok-sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérezzem az általam leírt mondatok ritmusát. Ma is azt gondolom, hogy menthetetlenül az intézményesített irodalom időszaka volt az. Az intézményesítettséggel együtt járt az is, hogy azokat, akik az irodalminak tekintett intézményekben dolgoztak, elfogadták írónak, irodalmárnak. Az is ennek a rendszernek a része volt, hogy a megjelent szövegeket természetszerűen irodalomként kezelték, az olvasónak eleve irodalomként közvetítették az írásokat, az ehhez kapcsolódó döntést nem bízták rá, ebben a vonatkozásban fogyasztóként kezelték. Igaz, a kiadóknál kiváló szerkesztők választották ki a megjelentetendő írásokat, de az is igaz, hogy a végső szó kimondásakor ideológiai szempontok is érvényesültek. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az egész rendszert azért működtették így, mert minden lehetséges ponton uralkodni akartak fölötte. Ha nem is az írás szintjén, mert az ekkor írt pár recenziót nem tudom írásnak nevezni, a Fórrá shoz kerülésem után én is bekerültem az „irodalomba". Nehéz volt ezt a mondatot leírnom, mert a tartalmát és magát a jelenséget is értelmezhetetlennek tartom, bár kétségtelen, hogy azok közé kerültem, akik az irodalom körül tevékenykedtek. Sokakkal találkoztam így, a Forrást képviselve Pintér Lajossal Illyés Gyulát köszöntöttük a Fészek Klubban a nyolcvanadik születésnapján rendezett ünnepségen, s Kecskemétre is sok költő jött, főként a Kilencekhez tartozó 28
