Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Tandori Dezső: A Magyar Szókincstár felé/felől : Plusz Kosztolányi; Országh-szótár angol-magyar
viszi egykori kedves barátainak, feleségének- !! -, azoknak, akik felismerik benne az elveszett Albert Langlois-t, ő nagyon szereti őket, ücsörög velük, zenét hallgat, eszik, mosolyog, minden, csak emlékezni nem tud rájuk, gyenge benne ahhoz valami, s a végén addig erőltetik a kapcsolatot, hogy azzal űzik el...de majd a télen visszajön, beűzi megint a fagy, az éhség stb.). mondod hát: „Gyenge vagyok bárkihez és bármihez", ami nem azt jelenti magyarázod is otthon, ahol azért ez az egy „Senkit se!" nem igazán jól megy át, bár átmegy, hagyom, s magyarázom: „Ez csak megelőzés...ne mások jöjjenek valamivel, ami..." Mondtam az imént. Nem ahhoz vagyok gyenge, hogy kezdeményezzek ezt-azt, hanem hogy másoknak eleget tegyek a nem szükséges kérések esetén. Hát jó. Amikor erre valaki, minden addigi kedvességét meghazudtolva, kint valahol a világban, felcsattant, hogy ilyet ő még nem hallott, és ezzel kicsit túl erősen vette a dolgot, erősre a hangot, a döbbenet kiszalasztotta jól temperált udvariasságából stb., mondom, amikor erre valaki erős döbbenettel reagált, megéreztem, adott esetben meg kell magyaráznom azért ezt a milyenséget, érzeteimét, egzisztenciámét. Bizony, azért alkalmazok „elővágást", hogy össze-vissza ne verjenek-vágjanak a nekem nem elfogadható kérésekkel, várakozásokkal, erőltetésekkel, melyek persze, természetesen másoknak, nem nekem, vagyis hogy nyomorúságos ne legyen a helyzet, ellenben inkább örvendezni, nevetni, kacagni, elégedettnek lenni lehessen, szívderítő legyen az egész (a szókincstár az ellentéteket is hozza!), hogy dicsekedni lehessen vele, vigasságot ülni, mondom, büszkélkedni vele akár, hogy a csupa megértés világban, a legszűkebb környezetben is mily jó dolgom van, mintegy de jó dolga van Attilának, hogy ez így legyen, minden, a szókincstár szerint, én inkább elővágás lehetőségével élek, nem disznóvágás, baromfivágás, huszárvágás stb. lehetőségével, hanem... mint mondtam. De egész egyszerűen előfordulhat, hogy épp csak merészelek magamról valamit mondani, de ezt se hagyják, igen, én így értelmezem: „Azt azért hagyni kéne, ahhoz jogom kellene, hogy legyen, hogy valamit azért
