Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Tandori Dezső: A Magyar Szókincstár felé/felől : Plusz Kosztolányi; Országh-szótár angol-magyar
Tandori Dezső A Magyar Szókincstár felé/felől- Plusz Kosztolányi; Országh-szótár angol-magyar 1970-2011 Mi volt a múlt, olvasom Smullyan filozófus nagymester Sherlock-sakk-könyvében, ahol visszakövetkeztető feladatok sorakoznak regényesen, abból lehet tudni olykor, hogy tudjuk, mit hoz a jövő. És ezt sakk-állásokon bizonyítja. Én mást mondok. Az unalmas jéghegy-csúcsa-sablon maradjon el itt. De amit szétvillámló fénnyel akarnánk látni, sokszor nem engedheti el, hogy legyen, ne legyen valami unásnyi talaj, tömb (stb., a szókincstárból lehet kiásni; de most én nem fogom ezt játszani!), valami alapja, viszonyítási akármije az egésznek, bár az egész, mondtam, egy villanásnyi lényeg, mindegy, azaz nem mindegy. Már dehogy mindegy. Ha azt szeretném mondani, hogy valamit ma már merőben/igencsak másképp csinálnék, tudnia kell a Kegyesnek (az Olvasó Nagyérdeműnek), mint volt ez egykor (annak idején, a dolog idejében tulajdonképpen), például, hogy (emlegettem) Kosztolányi Csáth Géza-versét (nem azt, ahol a templomba, kórházba, börtönökbe lassan vonuló roppant karavánról ír, vagy ahol szintén az égből-kipottyantságot fájlalja, ahogy itthon van „e világban, de már... etc.''), a verset, melyet egy naptár „Mit tegyünk az orvos megérkezéséig?" rovatával párosítottam szakaszonként-duplázva, és mulatságos, némelyek által döbbenetes hatást értem el, és Vas István itt vett végképp védelme alá, a Juhász Feri lapjában megjelent kollázs okán (is), mondom, ezt a kikereshető verset (legtöbb Válogatott Munkáim, ha olyan sok ilyen van, már ugyan), az akkoriban adott kötet (A mennyezet...) stb., adja rendesen: Tudni lehet, miről van szó. De 52
