Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
ANNA: Hogy szeretlek. Ettől a perctől olyan leszel, akit szeretnek. És én is olyan leszek. (Zárás: érzelmes dal, majd egy végső óda, megszólalnak a díszletek meg a háttéremberek, itt a vége, fuss el véle, a közönség megrendülve ül, hát ilyen nagyon fasza dolgot már rég nem hallottak) DÁVID, ANNA: Nézd az őszi muslincákat Milyen bódultán nyüzsögnek Ahogy a szőlőszemekre szállnak Biztos jót tesz a szívüknek Tudod a szívvel úgy van az ember Hogy amíg dobog csak addig fáj De mikor egymás szemébe nézünk Tudjuk: a dobogás király Hát ez ezzel jár, jön a vége, muszáj Ezt is abbahagyni egyszer Hulljon konfetti, énekeljünk ki Magas hangokat, na jó, nem kell Csak a boldogság, csak a békesség Csak a vihar utáni tenger Csak a napsugár, ahogy rajtunk jár Már csak ezért megéri, ember! DÁVID, ANNA: Nézd a távoli felhőnyájat Milyen pásztorkutya a nap Hogy űzi egyre hajtja Szegény felhőbárányokat Tudod a szívvel úgy van az ember Hogy amíg csak dobog addig fáj De mikor egymás szemébe nézünk Tudjuk a dobogás király MINDENKI: Hát ez ezzel jár, jön a vége, muszáj Ezt is abbahagyni egyszer Hulljon konfetti, énekeljünk ki Magas hangokat, na jó, nem kell Csak a boldogság, csak a békesség Csak a vihar utáni tenger Csak a napsugár, ahogy rajtunk jár Már csak ezért megéri, ember! Hát ez ezzel jár, jön a vége, muszáj Ezt is abbahagyni egyszer Hulljon konfetti, énekeljünk ki Magas hangokat, na jó, nem kell 50
