Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
(Folyosó, zongoraterem) (Zene: zongorával megdobott folyosózene, mint előbb, ezzel megyünk rá a jelenetre, a zeneteremben kicsit megkomponált bartókos muzsika, aztán valami dallamosabb Bach) (Zeneszerű: a s ziával el lehet játszani, innét is, onnét is felhangzik, hogy szia, és a válasz, hogy szia) (Dal: Dávid hívja Krisztát, hogy jöjjön vele, Kriszta nem akar, Kristóf közbeszól, hogy húzzál már, valami ilyesmi) DÁVID: Szia. 20. jelenet KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: Szia. Fú! Mi van? Most hogyhogy mi? Akartál mondani valamit? Hát? Nem? De, tulajdonképpen igen. Nem mondod? De, hogy ö..., hogy ö... szereted a zenét? Milyen zenét? Hogyhogy milyen zenét? Úgyhogy milyet. Ja, hogy milyet. A modernet. Csak azt szeretem. Megmutassam, mit tudok zongorán? Van zongorád? Nem, csak itt a zongorateremben van, és azon. És te tudsz? Igen, de csak modernet. KRISZTA: Az jó. (Belépnek a zongoraterembe) DÁVID: (Odalép a hangszerhez, fellöki a tetejét) Na, figyelj! KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: DÁVID: Azt hittem, le szokták zárni. Egy ideje nem, mert valaki mindig felfeszítette a lakatot. Kicsoda? Az titok. Na, figyelj! KRISZTA: Figyelek. (Dávid vadul, beleéléssel üti-veri a zongorát, majd abbahagyja) DAVID: KRISZTA: DÁVID: KRISZTA: Tisztára, mint a Bartók. Ugye? Hát nem tudom, az ilyen? Pont ilyen, nagyon modern. Mért csak a fekete billentyűket ütöd? 36
