Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
9. Egy-egy város lakói nyilvánvalóan másképpen élik meg a városhoz tartozásukat. Kecskeméthez tartozásomat én mindig, a kezdetektől, a várossal való találkozásom első pillanatától a kultúrán keresztül éltem meg. Sehol másutt nem tapasztaltam azt, amit ebben a városban, azt, hogy az itt születő kultúra sokak személyes ügye, s hogy az ahhoz kötődő törekvések képesek találkozni egymással. A kultúra közösségteremtő erejével másutt nem találkoztam, s azzal sem, hogy az így létrejövő közösség megőrzéséért sokan hajlandóak erőfeszítéseket tenni. A jelenség nyilván korhoz kötött volt, s azt is joggal feltételezhetem, hogy a városban sokan nem találkoztak vele, nekem azonban Kecskemét máig a kultúrájában megmutatkozó közösséget jelenti. Mintha a hatvanas évek légköre őrződött volna meg, s találkozott volna a korábbinál jóval nagyobb várost teremtő törekvéssel. Ezzel a jelenséggel, érthető módon, a szerkesztőségben találkoztam. Többen voltunk a szerkesztőségen belül, sokan jöttek a szerkesztőségbe, mi is mentünk szinte mindenhova, a Szórakaténuszba, a képtárba, a könyvtárba, a művelődési házba, a kapcsolatok ezer irányba működtek, s a szerkesztőségen belül, s azon kívül is. Az új színházigazgató, mint például Lendvai Ferenc, ellátogatott a szerkesztőségbe, s ha Kőhegyi Mihály, aki leginkább régész volt, de számos tudományterületen publikált, Bajáról feljött Kecskemétre, akkor a szerkesztőséget soha nem hagyta ki. De ezek csak példák, ezer másikat idézhetnék. Hihetetlenül sűrű szövésű kulturális háló alakult itt ki, a személyesen megélhető kultúra hálója. 10. A hagyomány jelenlétét talán csak Erdélyben éreztem olyan erősnek, mint itt. Katona József itt még mindig, ha másképpen nem, akkor a kultuszával megkülönböztetett helyet foglal el. Azzal, ahogyan a műveltség a hagyományból itt kinőtt, ugyancsak Erdélyben találkoztam. Mindez nem választható el attól, hogy a város nagyvárossá válása idején számos új kulturális intézmény jött létre, valójában a kultúrateremtés időszaka, annyi-annyi előzmény után a hatvanas évek második felétől zajlott le itt. Az akkor megszületett intézmények a mai napig léteznek. Az intézmények professzionálissá válásából fakadó elzárkózások ma erősebbek, mint korábban voltak. Az is nyilvánvaló, hogy ma egészen más jellegű kulturális-művészeti tendenciák érvényesülnek, mint amilyenek a hetvenes években érvényesültek, nem beszélve arról, hogy a közösségteremtésnek is más formái léteznek ma, mint amilyenek akkor léteztek, időnként mégis úgy érzem, hogy az itteni kultúrának az idekerülésemkor megismert szellemisége néha még mindig körülveszi az embert. 23
